Az SOS Gyermekfalvak honlapján lévő kampány anyaga IDE KATTINTVA érhető el.
Zsiga Melinda ökölvívó világbajnok, Ricsi villanyszerelő-gyermekjogi tapasztalati szakértő, Gábor szociális munkás. Mindhármuk múltjában két közös elem van: állami gondoskodásban nőttek fel és sikeresen talpra álltak. Mindenki visz magával valamit otthonról a felnőtt életbe: tárgyakat, érzelmeket, traumákat. Az SOS Gyermekfalvak kezdeményezésére bevezetett állami gondoskodásban élő gyerekek napján a szervezet új kampányában megmutatja, milyen hiányérzetet okoz, ha nincsenek meg az ideális gyerekkorhoz szükséges feltételek. A mesterséges intelligencia segítségével a gyerekkori képek most átváltoznak a vágyott, elérhetetlen gyermekkorrá.
"Ha összekoszoltam az új ruhámat, előkerült a nadrágszíj. Emlékszem, ahogy állok a tükör előtt és nézem a nyakamon a szíj nyomát. Emlékszem, hogy a fehér ruhámra, amin a fotón vagyok, nagyon vigyáztam, nem mertem aznap megenni a tízóraimat" - meséli Zsiga Melinda kétszeres bronzérmes kick-box világbajnok, aki maga is állami gondoskodásban nőtt fel.
"Az anyaotthonban az egyik gyerek nagyon rám volt állva. Egyszer talált egy égő cigicsikket a földön és belenyomta a szemembe. Onnantól kezdve a fémcsúszda alatt bujkáltam mindig, ha kimentünk az udvarra, mert azt reméltem, a fém megvéd majd mindenkitől és mindentől" – emlékezik vissza Ricsi, aki úgy érzi, sosem volt mellette igazán felnőtt, aki óvta volna, figyelt volna az igényeire.
"A gyerekotthonban az ebédlőben volt egy nagy hűtő. Le volt lakatolva, hogy a gyerekek ne tudjanak belőle kivenni semmit, a nevelők nyithatták csak ki. A tizedik szülinapomon kaptam egy tortát az egyik nevelőtől, tejszínes-csokisat, és ebben az évben először én vághattam fel. Jó lett volna, ha nem csak a nevelő van ott, hanem a saját családom is" - meséli Gábor.
Az SOS kampányában vizuális kontraszttal mutatja meg azt a párhuzamos valóságot, ami lehetett volna, ha kellő figyelem van a széthullás előtt álló családokon a rendszer részéről, nagyobb hangsúly a prevención és a családmegerősítésen. Míg az eredeti fotókon a gyermekvédelmi gondoskodásban felnőtt fiatalok gyerekkorából láthatunk epizódokat, a párhuzamos valóság fotóján az AI a régi emléket egészíti ki olyanná, amilyet a fiatal gyermekként valójában szeretett volna.
Az Alapítvány most induló pszichoedukációs programjával a kamaszok mentális problémáinak felismeréséhez és kezeléséhez nyújt segítséget képzési programokkal és egy-egy applikációval a fiatalok és felnőttek számára. A WHO módszertanát adaptáló program a 10–15 éves kor közötti serdülőket célozza akár állami gondoskodásban, akár családban élnek. A gyerekeknek szóló applikáció játékos és elgondolkodtató feladatokon keresztül segít megbirkózni a különböző problémákkal, mint például az intenzív lehangoltság, szorongás vagy stressz. A szülők, nevelőszülők, nevelők és gyerekekkel foglalkozó szakemberek számára fejlesztett applikáció célja, hogy hatékonyan tudják támogatni a kamaszokat ebben az életszakaszban.
Forrás: MTI
Fotó: képernyőfotó
