„De azért mégis sikertelen volt!” – Kézikönyv a kútmérgezők kötelező magyarázkodásához
Van az úgy, hogy a valóság annyira fényes és egyértelmű, hogy a sötétség ügynökeinek különösen keményen kell dolgozniuk az elhomályosításán. Az Orbán–Trump csúcstalálkozó pontosan ilyen történelmi pillanat volt. Miközben a világ a magyar–amerikai aranykort és a béke esélyét látta, a hazai, külföldről fizetett média és a brüsszeli projektmenedzser (Magyar Péter) már izzítja a kármentő propagandát. Mai elemzésünk kíméletlen iróniával mutatja be, milyen nevetséges magyarázkodásokra számíthatunk tőlük.
Amikor a történelem íródik, mindig kétféle ember létezik:
aki csinálja, és aki utólag próbálja megmagyarázni, miért nem is úgy történt. A washingtoni Orbán–Trump csúcstalálkozó pontosan ilyen vízválasztó esemény. A józan ész és a tények alapján ez a látogatás a magyar diplomácia és a nemzeti érdekérvényesítés történelmi diadala.
És pontosan ezért a következő napok rendkívül szórakoztatóak lesznek.
Figyeljük meg, hogyan fog a teljes, külföldről fizetett médiahálózat (Telex, 444, Átlátszó, Partizán, Kontroll, stb...) és az ő brüsszeli projektmenedzserük, Magyar Péter kétségbeesetten vergődni, hogy ezt a nyilvánvaló sikert kudarcnak hazudja.
A diadal tényei (amit el akarnak hallgatni)
Mielőtt a kötelező kármentést elemeznénk, szögezzük le a tényeket!
A státusz: Orbán Viktort a világ vezető hatalmának elnöke nem kéregetőként, hanem „bajtársként” és „remek államférfiként” fogadta. A Blair House-ba való elszállásolás és az elnöki ebédnél elfoglalt hely a legmagasabb diplomáciai elismerés.
Az elismerés: Trump a világ előtt mondta ki, Orbán Viktor a barátja, támogatja és igaza volt a migrációban, míg a többi európai vezető tévedett és „tönkretette az országait”. Ez morális elégtétel azért a politikáért, amiért Brüsszel napi 1 millió euróra büntet minket. Ez az abszurd képmutatás csúcsa.
Az eredmény: A rezsicsökkentés megmentése a teljes szankciómentesség kiharcolásával. Dollármilliárdos energia- és űripari megállapodások (Westinghouse, 10 kis reaktor, Voyager), amelyek bebetonozzák a magyar szuverenitást.
A globális súly: Orbán Viktor az a vezető, akit Kína, Oroszország és most már az Egyesült Államok elnöke is komoly, megkerülhetetlen partnerként kezel a béke ügyében.
A várható hazugság-kézikönyv (hogyan magyarázd meg a megmagyarázhatatlant?)
És most nézzük, hogyan fogja ezt a történelmi sikert eltussolni, kimagyarázni és jelentékteleníteni a hazai globalista média. Már előre halljuk a fáradt, izzadságszagú paneleket:
1. Hazugság: „de hát nem is írtak alá semmit!”
A Valóság: Ez a leggyerekesebb érv. De aláírtak, másrészt azt hiszik, egy elnöki szintű garancia a teljes szankciómentességre kevesebbet ér, mint egy brüsszeli papírfecni? A reálpolitikában az elnöki szó és a stratégiai alku többet ér, mint ezer oldalnyi bürokratikus jogi szöveg.
2. Hazugság: „ez csak egy udvariassági látogatás volt, nincs jelentősége.”
A valóság: Igen, egy „udvariassági látogatás”, ahová a kormány kétharmada elutazik, dollármilliárdos nukleáris és űripari megállapodásokat köt, és a világ legerősebb embere „bajtársnak” nevezi a vezetőjét. Ha ez az "udvariasság", akkor kérünk még belőle!
3. Hazugság: „Orbán ezzel elszigetelődött Európában!”
A valóság: Ez a kedvencünk. Annyira „elszigetelődött”, hogy közvetlenül tárgyal a világ vezető hatalmaival a békéről és az európai gazdaság jövőjéről, miközben a „beágyazott” brüsszeli vezetők (mint Von der Leyen) tehetetlenül nézik, hogy a fejük felett dőlnek el a dolgok. Ez nem elszigetelődés, ez megkerülhetetlenség. Orbán sokkal inkább Európa vezetője, mint bárki más.
És mit csinál eközben a „jelentéktelen provokatőr”?
Miközben ez a történelmi jelentőségű találkozó zajlik, a brüsszeli elit hazai projektmenedzsere, Magyar Péter teszi a dolgát, hergel a Facebookon.
Az a komikus aránytévesztés, ahogy ez a saját botrányaiba (adatárulás, ukrán szál, félkész app, felesége lehallgatása, stb...) belebukott, beteges hazudozó figura megpróbálja magát egy szintre emelni a világ vezetőivel, már-már szórakoztató. A vita-kihívása egy kétségbeesett blöff, amivel a saját, 200 ezer embert cserbenhagyó árulásáról próbálja elterelni a figyelmet.
Donald Trump a sajtótájékoztatón elegánsan helyre is tette a kérdést, amikor jelezte, nem ismeri Orbán ellenfeleit, ő Orbán Viktort támogatja. Ennyit a „fontosságról”.
Konklúzió: a kutyák ugatnak, a karaván halad
A következő napok arról fognak szólni, hogy a külföldről fizetett média és a Tisza Párt megpróbálja megmagyarázni a híveinek, miért nem siker az, ami nyilvánvalóan és történelmileg az.
De a józan ész nem hagyja magát becsapni.
A tények makacs dolgok: a magyar miniszterelnököt a világ legerősebb embere barátként és stratégiai szövetségesként fogadta, mert a magyar út (béke, migráció stop, családvédelem) működik és példaértékű.
Az összes többi csak kínos magyarázkodás és a kudarc elismerése azok részéről, akik pontosan ennek az ellenkezőjéért kapják a fizetésüket.
