

A szavak ideje lejárt, a látványé a főszerep. Mohácson a DPK egy olyan műsorral készült, ami után még a leghangosabb háborúpártiaknak is elakadna a szava. A sötétség és a fény harca a színpadon, a béke vágya a szívekben.
Mohács ma nemcsak a történelmi emlékezet, hanem a józan ész bástyája is volt. A DPK rendezvényén ugyanis nem elégedtek meg az unalmas szónoklatokkal. Egy elképesztően látványos árnyjáték keretében mutatták meg mindazt, amit a nyugati híradók szemérmesen kitakarnak. A háború borzalmairól szóló vizuális sokk után garantáltan senkinek nem volt kedve fegyverszállításról elmélkedni. A kontraszt mellbevágó: amíg Brüsszelben pezsgőzve tervezik a következő offenzívát, addig itt a falra vetített árnyak sikítanak. Az üzenet azonban kristálytiszta és félreérthetetlen volt mindenki számára: mi a békére szavazunk. Nem kérünk a pusztításból, nem kérünk a hamis ígéretekből. Ez a digitális polgári kör megmutatta, hogy a csendes többségnek is van hangja, sőt, ha kell, képe is a valóságról. A békepárti álláspontot nem lehet árnyékba borítani, még akkor sem, ha az ellenzék sötétben tapogatózik.