Az éllovas, ellenzékben lévő CDU is erősödött, most 30-32 százalékon áll a korábbi kormánypárt népszerűsége, s őket követi a szintén ellenzéki AfD, amit a német politikum többi része továbbra is karanténban tart.
A Németországot kormányzó baloldali-liberális koalíció pártjai továbbra is gyengén muzsikálnak: az egykori nagy néppárt szocdemek (SPD) mindössze 15-16 százalékon állnak, a Zöldeket 12-14 százalék támogatja országos szinten, a liberálisok pedig az 5 százalékos küszöb körül táncolnak.
A Mandiner rámutat, az országos közvélemény-kutatásokban nem túl átütő eredményekkel vezető CDU-nak döntenie kell, hogy megnyílik-e az AfD felé (a tény az, hogy ebben e pillanatban sincs semmilyen komoly, üzenetértékű előrelépés); vagy pedig továbbra is a balos pártokkal működne együtt bármifajta koalícióban az akár több tartományi választáson is győztes AfD hatalomra kerülése ellen.
Az AfD-nek is
komoly kihívás lesz a mostani népszerűséggel megnyerhető választások előtt és után kormányképes, szakszerű, józan imázst felmutatnia.
A radikális pártban folyamatosan felbukkannak olyan szélsőséges elemek, amelyek széles potenciális választói rétegeket tudnak leválasztani róluk.
A legnagyobb kihívásai pedig a baloldalnak lesznek: egyrészt az, hogy miként tudják egyben tartani szövetségi kormányukat; másrészt, hogy miként tudják alakítani a mostanra folyamatos népharaggal szembesülő kormányzásukat; harmadrészt pedig az, hogy mit kezdenek a berobbanás előtt álló új baloldali szereplővel, Sahra Wagenknechttel, aki nagy örömét lelheti majd az általa kritikával szemlélt eddigi balos pártok legyalulásában.
