A NATO először hozza nyilvánosságra követelményrendszerét, amely iránymutatás már nemcsak a hadseregek felkészítéséről szól: a kormányoknak úgy kell megszervezniük az állam működését, az energia-, élelmiszer-, víz-, egészségügyi, kommunikációs és közlekedési rendszereket, hogy fizikai támadás, szabotázs, kibertámadás vagy ellátási zavar közben is működjenek, és ezzel párhuzamosan képesek legyenek kiszolgálni a NATO-erőket és a csapatok mozgatását.
A követelményrendszer egyik legfontosabb eleme, hogy a civil nemzeti tervezést közvetlenül a NATO katonai műveleti követelményeihez köti: a tagállamoknak adott esetben nemcsak saját lakosságukat kell ellátniuk, hanem biztosítaniuk kell az országon átvonuló vagy ott működő szövetséges erők energia-, üzemanyag-, élelmiszer-, víz-, kommunikációs, egészségügyi és közlekedési hátterét is.
