Bárányszépségverseny és nyuszisimogatás is volt

Vásári mutatványosok és népművészek várták a szentendrei skanzen látogatóit. A szabadtéri múzeumban a régi, falusi húsvétokat felidéző programokra több ezren voltak kíváncsiak. „Már sokadjára vagyunk itt, általában húsvétkor kijövünk a népszokások miatt, a gyerekek jól érzik itt magukat, levegőn vagyunk” – mondta Horváth Alexandra.

A pajtában szorgos kezek készítették a hímes tojásokat. Régen nem volt mindegy, hogy ki milyen tojást kapott, mert minden motívumnak jelentése volt. „Voltak olyan minták, mint például ez a kakastaréjos minta, amely például a férfierőnek a jelképe volt. Kalotaszeg környékén régen volt egy olyan szokás, hogy ha ezt az asszony adta a férjének, akkor nem volt vele megelégedve, tehát így lehetett jelentést is adni” – mondta Marton Emőke népművész.

Türelem és kézügyesség kell a tojáspatkoláshoz. A falusi kovácsok üres óráikban ezzel demonstrálták, hogy erős kezükkel a törékeny tárgyakat is meg tudják munkálni. „Ez régi eredetű dolog, annak idején a kovácsoknak télen nem volt lópatkolás, és akkor amelyik ügyesebb volt, az tojáspatkolással töltötte az idejét, tehát innen ered az egész” – mondta László Gyula népművész.

A gyermekek kedvenc programja a bárányszépségverseny volt, ahol a látogatók szavazhattak a skanzen rackanyájának legfiatalabb tagjaira. A bátrabbak pedig nyulat is simogathattak. „A skanzennek a küldetése az, hogy összegyűjtse, megőrizze a népi építészetet, a népi hagyományokat, és ne csak megőrizze, hanem át is adja, nekünk ez a küldetésünk, ez a hivatásunk, mert úgy érezzük, hogy a hagyományok ebben a mai változó világban a gyökeret jelentik, és hogyha valakinek van gyökere, van mire támaszkodnia, az könnyebben megbirkózik a mindennapok nehézségeivel” – mondta Arnóti Edit, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum sajtóreferense.

Hétfőn pedig a locsolkodás sem maradt ki a programból: a szokások szerint két vödör vizet kaptak majd a lányok a nyakukba.