1995-ben a londoni székhelyű New Scientist magazin több olvasójától kapott levelet, amelyekben felhívták a figyelmet e különös jelenségre. A BBC Two műsora, a The Unnatural of History of London arra a következtetésre jutott, hogy minden bizonnyal “rengeteg a morzsa”, és a galambok csak élelmet keresve jutottak fel a metróra. Mindeközben a New Scientis egyik olvasója azt írta: “...biztos vagyok benne, hogy az utazásuk volt a cél, nem az étkezés”.
“A galambok intelligensek és könnyen kiképezhetőek, nem látom okát, hogy miért ne gondolhatták volna, hogy a metróval való utazás megmenti a szárnyukat - különösen azért, mert számottevően sok a rokkant és deformálódott szárnyú galamb a városban.”
Egy másik levél írója azt feltételezte, hogy lehetséges, hogy a galambok rendkívül kivételes navigációs képességeikkel valóban tudták, hogy hova tartanak. Szerinte a Farringdon megállónál leszállt madár meg sem próbált élelmet keresni, viszont tökéletes benyomást tett arra a féltürelmes utazóra, aki várja a következő állomás megérkezését.
Sabiha Foster egyszer megosztott történetet is, amely azt sugallja, hogy elég gyakran csinálják, hogy megismerjék az útvonalat: “Körülbelül 1 évvel ezelőtt egy galambpár felugrott Circle Line-ra az Aldgate-nél, az ajtó mellett maradtak, majd szándékosan leszálltak a következő megállónál, Tower Hill-nél.
És bár 1995-ben volt az a pont, amikor úgy tűnt, hogy már többen felismerni vélnek néhány gyakran megforduló szárnyast a metrókon. Jim Brock levele így fogalmazott: “1974 és 1976 között rendszeresen találkoztam egy halvány vöröses színű galambbal: Paddington-nál felszállt, és a következő állomáson leszállt... “
A biológusok most kutatják: vajon átadódott a szokás a következő generációra? ...Van ennek genetikai háttere?”
Forrás: Daily Star/MB
