A hagyományokhoz híven a megemlékezések a Kossuth téren kezdődtek, ahol a Himnusz hangjaira vonták fel, majd a Szózat alatt félárbócra engedték a nemzeti lobogót. A központi rendezvények a XVIII. kerületi Hargita téri ’56-os emlékműnél folytatódtak.
„Forradalmunk új irányt adott a történelem menetének, alapjaiban rengetve meg az addig rendíthetetlennek hitt szovjet birodalmat” – mondta Áder János. A köztársasági elnök elítélte a forradalom utáni megtorlásokat. „Azok, akik Szabó Jánost, Dudás Józsefet, Iván Kovács Lászlót, Tóth Ilonkát, Mansfeld Pétert, Angyal Istvánt, Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst s velük együtt honfitársaink százait küldték a vesztőhelyre, egytől egyig elárulták Magyarországot és a magyar szabadságot. A szocialistának nevezett pártállam magyar emberek életét vette el, magyar emberek életét törte derékba, és szabadságszerető magyarok millióit kényszerítette a szovjet birodalom által leigázott népek vasfüggönnyel őrzött börtönébe” – fogalmazott.
November 4-e után, még tartottak a harcok. A szabadságát követelő magyar nép hat napig szorongatta a 4 ezer tankkal és 200 ezer orosz katonával megtámogatott Kádár-kormányt. A túlerő azonban győzött, és következtek a megtorlások – így emlékezett vissza a 60 évvel ezelőtti eseményekre az egykori egyetemi nemzetőr Balás-Piri László. „Megindultak a kivégzések, futószalagon folytak a letartóztatások, és lassan lehanyatlott a lyukas zászló. Ugyanakkor legjobbjaink közül sokan elhagyták az országot, és úgy néz ki, sokan voltak, akik ezt tették. Mai napig eszembe jut néha, hogy hány akasztás lett volna, ha akkor ezek mind itthon maradnak. Vagy volt egy kvóta?” – mondta a Történelmi Igazságtétel Bizottság alelnöke.
A Rákoskeresztúri új köztemető 300-as parcellájánál az ’56-os szervezetek tartottak közös megemlékezést és koszorúzást. A nemzeti gyász emléknapon Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára mondott beszédet.
