Vekerdy: A tehetség itthon deviáns
Olyan oktatási rendszerre van szükség, ahol az egyén korlátok nélkül kiteljesedhet, nem hátráltatják, a személyisége nem csorbul Vekerdy Tamás szerint. A pszichológus a Hír TV-ben arról beszélt, a jó és célravezető szemlélet centrumában a gyerek és a leendő felnőtt áll. A szakértő úgy látja, a jelenlegi oktatáspolitika egy elhibázott koncepción alapszik, hiszen teljes mértékben hanyagolja az autonómiát, s a már sokszor kudarcot valló egységesség elvét követi.
A magyarnál jobb oktatási rendszer, ahol a diákok nem stresszként élik meg a tanulást, biztos, hogy létezik Vekerdy Tamás pszichológus szerint. A szakértő szerint olyan iskola nincsen, ami nem árt, de törekedni kell rá, hogy minél kevésbé tegye. „A finn iskolarendszer vagy az egyéni vagy reformpedagógiai alternatívák tudnak olyan iskolákat csinálni, ahová a gyerekek szeretnek járni. Ahová betegen is el akar menni – a normál iskolába a gyerek egészségesen sem akar elmenni” – hívta fel a figyelmet.
A modern korban minden embernek 12 éves alapképzésre van szüksége ahhoz, hogy ki tudja bontakoztatni a személyiségét – idézte a szakember az osztrák Rudolf Steinert, akinek oktatási filozófiáján alapul a Waldorf-pedagógia, amelyet emberközpontú pedagógiai megközelítésként tartanak számon a világon. Vekerdy a Hír TV stúdiójában ugyanakkor hangsúlyozta: a személyiség kibontakoztatása nemcsak a személyiségnek jó, hanem az egész társadalomnak. „A 70-es években a fejlett államok mind rástartoltak arra, hogy minél tovább tanulni, de ma már vannak olyan kutatások, amelyek szerint például ha valaki elmegy egy egyetemre vagy főiskolára, és ott akár egy vagy két évet elvégez, majd abbahagyja, az is nagyon jó neki is és a társadalomnak is: többet nyit rajta” – szögezte le a pszichológus.
Rámutatott: van olyan közoktatási rendszer, amelynek centrumában a gyerek és a leendő felnőtt áll, és van olyan közoktatási rendszer, amelynek a centrumában az egyetlen állami akarat áll, a „megmondom, hogy mit tanuljon”. Úgy látja, a gyerekekkel való együttélés alapkérdése, hogy engedjük nekik, hogy azok legyenek, akik valójában, és ehhez a szülő, a pedagógus hozzá is segíti őket. A pszichológus fontosnak vélte kiemelni azt is, hogy minden gyerek más, „nem csak az ujjlenyomatuk más, nem csak a dezoxiribonukleinsavaik mások – az a belső dolog, ami mindezeket megszabja, más”.
Egy társadalom pont attól egészséges és kivirágzó, ha mindenki egyformán jelen tud benne lenni. „Már Mikszáth Kálmán is megmondta, hogy persze, hogy vannak Himaláják az írók között is, de ezek nem léteznének, ha nem volna ott óriási tömegben a másod-, harmad-, negyed-, ötöd-, hatodrendű írók, irodalmi emberek tömege. Mindenkire egyformán szükség van, ez egészen biztos, és ha ezt nem vesszük tekintetbe, az óriási baj” – nyomatékosította a szakember.
A következő években két dolog lesz fontos a szakértő szerint: a kreativitás és a kritikai érzék. Mint mondta, ez a gyerektípus ma szemtelen, tolerálhatatlan a magyar iskolában. A kreatív gondolkodás divergens, ugyanakkor általánosságban a konvergens gondolkodásra késztetés a jellemző a mai tanintézményekben, „jön a feladat, agyrobbanás, ezer dolog jut eszébe, ami nem tartozik oda látszólag. Kisfiam, ne hadoválj! Válaszolj arra, amit kérdeztem! – jön a sínen a feladat, ugyanazon a sínen küldi vissza”.
Fontos, hogy nincsen egyetlen lehetséges megoldás, ahogy nem létezik egyetlen lehetséges út sem Vekerdy meglátása szerint, ezért a divergens gondolkodású gyerek ma rossz helyzetben van a magyar oktatás részeseként. Varga Tamás, aki a matematikatanítás nemzetközileg is elismert, kiemelkedő alakja volt, megpróbálta bevezetni az új matematikát hazánkban. Kereste a tehetséges gyerekeket, az első útja alkalmával hét ilyet talált, ebből négy rendkívül rossz eredményeket produkált iskolai körülmények között az adott tárgyból. „Kisfiam, az eredmény jó, de amit elé írtál, az egy hülyeség. Csaltál, lenézted valakiről” – szemléltette azt a helyzetet Vekerdy, hogy a kreatív gyerekek nagy része általában rosszul áll, „a tehetség deviáns”.
A jelenlegi oktatáspolitikáról, a koncepciókról szólva azt mondta, „egy távolabbi gombot kell keresnünk, amit megnyomnak, ez az autonómiák elvételének a gombja, azaz mindent egységesen”. Leszögezte, a világban már többször kiderült, hogy a kezdeti esetleges sikerek ellenére ez nem működő dolog. Hitler lerohanta egész Európát Angliát és a semlegeseket kivéve, Sztálin a világ egyötödét: de ne felejtsük el, hogy minden hideg- és egyéb háborút a huszadik században a folyton tétova, nehezen mozduló, kezdetben folyton vereséget elszenvedő, örök válsággal küzdő individualista demokráciák nyertek meg, mert azok utat nyitottak a személyiség kibontakozásának, és nem centralizáltak.
