Kásler Miklós a medicina szabályait említve nyilatkozott a szívsebész ügyéről
Hamarosan lezárul a Székely László szívsebész ügyével kapcsolatos átfogó vizsgálat, amit az országos tisztifőorvos vitt végig, a legmagasabb szakmai grémiumok véleményére támaszkodva – jelentette ki az emberi erőforrás miniszter egy lapinterjúban. Kásler Miklós szerint értelmetlen hecckampányt indítani, vagy megelőlegezni olyan eseményeket és következményeket, amelyeknek nincsen alapjuk.
A közelmúltban nagy sajtóérdeklődést kiváltó ügyben egy magánszemély feljelentése alapján a Budapesti IX. Kerületi Ügyészség halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének gyanúja miatt kedden nyomozást rendelt el. Ennek oka, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem zárható ki az, hogy az elbocsátott orvos szakmai szabályszegése vezetett a beteg halálához. A kerületi ügyészség a nyomozás teljesítésével a Budapesti Rendőr-főkapitányságot bízta meg. Kollár Lajos érsebész, aki az ügyben szakmai vizsgálatot folytatott Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere megbízásából a Magyar Időknek korábban azt mondta, hogy nincs összefüggés Székely László elbocsátása és a szívsebész páciensének halála között: a beteg sürgősségi beavatkozást igényelt volna, és ez jóval hamarabb kiderült, mint ahogy Székelyt felmentették.
Kiderült, hogy a szakorvos a fent említett vizsgálat után szívsebészeti konzíliumot kért, jegyzőkönyvet azonban arról nem készített és úgy tűnik más egyébként kötelezően előírt dokumentumot is elmulasztott elkészíteni. Kásler Miklós pénteken a Magyar Hírlapban megjelent interjújában a következőket mondta az esettel kapcsolatban:
„ Természetesen, sőt, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet (GOKI) eljárását is vizsgálja, illetve annak a három betegnek az ügyével is foglalkozik, akiknek a dokumentációja nem szerepel az intézmény dokumentumai között. Ezzel kapcsolatban emlegetnek egy zsebnoteszt, nem tudom, hogy ez valóban létezik-e. Annyi biztos, hogy Székely László ismerte ezeket a betegeket, így az ő feladata lett volna a sorsukról gondoskodni. Megfelelő dokumentáció híján ezt az intézet, ha akarta sem tudta volna megtenni. Például a szívsebész doktor azonnal elküldhette volna az időközben elhunyt férfit oda, ahol a gyógyításának adottak lettek volna a feltételei. Az a kijelentése pedig, hogy ő a legjobb a saját szakmájában és vannak olyan beavatkozások, amelyeket csak ő tud elvégezni az országban, a tájékozódásom alapján tételesen nem igaz. Mások is vannak Magyarországon, a fővárosban is, sőt, a GOKI-ban is, akik ilyen típusú műtéteket végig tudnak csinálni” – mondta az esettel kapcsolatban az emberi erőforrás miniszter.
Az interjúban a miniszter kitért a szívsebész azon műtétére is, amelynek következménye a felmondás lett:
„Vannak bizonyos szabályok, amik a medicinában több mint kétezer éve fennállnak. Az egyik ilyen, hogy ne árts a betegnek. A másik, hogy egy orvosi beavatkozásnak akkor lehet nekilátni, ha minden belátható körülményt előre tisztáznak. A rutinvizsgálatok elvégzésekor, tehát a szóban forgó beavatkozás előtt tudható volt, hogy a betegnek van-e mellprotézise, meg lehetett tudni róla, hogy azt mikor ültették be, amiből pontosan kikövetkeztethető lett volna, hogy az anyag mikor fáradhat el és ez mikor eredményezhet repedést. Ezt egy mellkasröntgen precízen megmutatja. Másrészt a szilikon nem tud csak úgy szétfolyni, hiszen a protézis körül kötőszöveti tok alakul ki, így, ha az implantátum megreped, a benne lévő folyadék a tokon belül marad. Ha tehát gondosan kivizsgálták volna a beteget, tudták volna, hogy a protézis sérült-e vagy sem. Így nyilvánvalóvá vált volna az is, hogy repedés esetén az implantátumot nem szívműtét közben, hanem előtte vagy utána kell eltávolítani. Ha az előzetes röntgenen nem látszott repedés, akkor felmerül a kérdés, hogy műtét közben mi okozta annak sérülését? Hogyan és miért folyt be a mellüregbe? Ha pedig valaki látja, hogy potenciálisan sérülést okozhat az implantátumban egy ilyen műtét, akkor előzetesen kell megteremteni azokat a feltételeket, hogy egy váratlan helyzetet kezelni lehessen. A tevékenység elvégzésére pedig szerződést lehet kötni, Székely László esetében ez elmaradt. Sőt, mindezek elvégzése előtt a beteget is tájékoztatni kell, akinek mindenhez hozzá kell járulnia. Természetesen a műtét során vannak olyan helyzetek, amik előre nem láthatóak, de a műhibaperek gyakorlata alapján a beteggel még azt is közölni kell, aminek az esélye csupán egy a tízezerhez” – emlékeztetett Kásler Miklós.
A Magyar Hírlap interjúja érintette többek között a magán- és az állami egészségügy szétválasztásának folyamatát, valamint az Operettszínház és a Pesti Magyar Színház új igazgatóinak kinevezését is. A cikket ide kattintva olvashatják el.
