A Tisza piramisjáték: hogyan lettél a változás reményéből egy politikai csalás áldozata?

Az elmúlt évtizedekben sokan megtanultuk a pénzügyi világ kegyetlen leckéjét: ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, az valószínűleg nem az. A „kockázat nélküli, garantált magas hozam” ígérete szinte mindig egy piramisjáték vagy egy Ponzi-séma fedősztorija.

A józan ész alapján döbbenetes felismerni, hogy a Tisza Párt politikai jelensége pontosan egy ilyen csalás lélektani és stratégiai lépéseit követi.

1. Fázis: az irreális ígéret (a „befektetés” kérése)

Minden piramisjáték egy karizmatikus vezetővel és egy ellenállhatatlan ígérettel indul. A Tisza Párt ígérete: „Változás! Tisztesség! Új politikai kultúra!” Ez a magas hozam ígérete. És mit kértek cserébe? Nem csak pénzt (egyelőre). Sokkal többet, a reményt, a bizalmat, és – mint kiderült – 200 ezer ember személyes adatát a hírhedt applikáción keresztül.

2. Fázis: a hamis hozamok (a látszat fenntartása)

Egy Ponzi-séma addig él, amíg új befektetőket tud bevonni. Ehhez sikerpropagandára van szükség. A Tisza Párt ebben egy darabig verhetetlen volt.

Manipulált tömegfotók és adatok: Azt a látszatot keltették, hogy a „befektetés” (a párt) szárnyal, és aki kimarad, az lemarad.

A 99,86%-os „Nemzet Hangja”: Ez a nevetséges, észak-koreai stílusú online "szavazás" volt az egyik hamis „pénzügyi kimutatás”, ami bizonygatta a rendszer állítólagos sikerét.

3. Fázis: az összeomlás (a 200 ezres adatkatasztrófa)

És eljött a pillanat, amit minden piramisjátéknál várni lehet, a rendszer összeomlása. Kiderült, hogy a "biztonságos" applikáció egy félkész, sebekből vérző szoftver volt, amit – ahogy a belső hangfelvétel is bizonyítja – Magyar Péter személyes nyomására, a biztonsági kockázatokkal mit sem törődve erőltettek ki.

Kétszázezer „befektető” (támogató) döbbent rá: az adataikat ellopták. A bizalmuk semmivé foszlott. És ami még rosszabb, a nyugtalanító ukrán és brüsszeli szálak alapján az adataik bűnözőkhöz, adathalászokhoz vagy külföldi titkosszolgálatokhoz kerülhettek. A java tehát mág hátra van, ha elkezdik ezeket használni, az lesz még érdekes...

4. Fázis: a svindler reakciója (a lelepleződés)

És mit tesz egy piramisjáték-vezető, amikor lebukik? A józan ész és az alapvető erkölcs azt diktálná bocsánatot kér, és kártalanítja az áldozatokat.

Mit tett ehelyett Magyar Péter?

Kétségbeesett bűnbakot keresett: Azonnal előhúzta az abszurd „orosz hekker,” majd az "Orbán" mesét, amit még a saját informatikusai sem tudtak megerősíteni.

Cinikusan cserbenhagyta az áldozatokat: A legmegdöbbentőbb a totális empátiahiány. Egyetlen szóval sem kért bocsánatot a 200 ezer embertől. Arra sem vette a fáradságot, hogy figyelmeztesse őket a konkrét veszélyekre (adathalászat, pénzügyi csalás, zsarolás).

Konklúzió: kié a valódi profit?

A Tisza Párt tehát nem egy politikai alternatíva, hanem egy politikai csalás. Egy Ponzi-séma, amely a megtéveszthető emberek reményeivel (a "befektetéssel") fizeti ki a brüsszeli és globalista "gazdáit", akik a piramis csúcsán állnak. A „profit” (a nemzeti szuverenitás gyengítése, a háború és a migráció támogatása) hozzájuk áramlik, miközben a 200 ezer kisbefektető viszi a balhét.

A józan ész utolsó kérdése: Ön bízna egy olyan cégben, amelyik elveszíti a rábízott kincsét, majd bocsánatkérés és segítségnyújtás helyett a rendőrséget hibáztatja a betörésért, miközben önt (az áldozatot) használja pajzsként a saját felelősségének elfedésére?