Míg Orbán Trumppal tárgyal, Magyar Péter a Facebookon hergel – A komolytalan kihívás
A politika néha olyan, mint egy komédia. Az egyik színpadon (Washington) zajlik a világpolitika, a másikon (Facebook) pedig egy sértődött provokatőr próbálja elhitetni a megtéveszthető híveivel, hogy ő is számít. Magyar Péter legújabb posztja a totális aránytévesztés és a felelősséghárítás mesterműve. Elemezzük!
A józan ész számára a jelenlegi magyar politikai helyzet egy abszurd dráma, ahol a valóság és a komédia már-már megkülönböztethetetlen. Képzeljük el a jelenetet: Orbán Viktor miniszterelnök, a magyar gazdasági és védelmi miniszterekkel az oldalán, Washingtonban tárgyal Donald Trump amerikai elnökkel a háború lezárásáról, a békéről, a magyar energiabiztonságról és a szankciók jövőjéről. Ezek komoly ügyek, amelyeket komoly, felelős államférfiak vitatnak meg.
És eközben, ezzel egy időben, mit csinál Magyar Péter? Posztol a Facebookra.
1. Kölcsönvett fényben az agresszív kismalac
Magyar Péter legújabb bejegyzése a politikai aránytévesztés és a nárcisztikus valóságtagadás tökéletes lenyomata. Miközben a magyar miniszterelnök a világpolitika színpadán képviseli a nemzeti érdeket, addig a brüsszeli elit helyi projektmenedzsere a saját visszhangkamrájának próbálja elmagyarázni, hogy valójában ő a fontos.
Azt írja: „A magyar történelmet nem Washingtonban írják, hanem a magyar utcákon”. Ez egy gyönyörű, pátoszos mondat. Csak épp attól az embertől hiteltelen, aki valemelyik nap még a csákberényi hátsó ajtón menekült a HírTV riportere elől, aki a 200 ezres adatárulásról mert volna kérdezni.
2. A "hintapolitika" leleplezése (öngól!)
A poszt szerint "a hintapolitika nem működik". Ezzel mélységesen egyetértünk! Ennél pontosabb önkritikát tőle még nem olvastunk.
Ki az, aki Brüsszelben, az EPP frakciófegyelmét követve, megszavazza a háborús finanszírozást, a migrációs paktumot és az LMBTQ-propagandát...?
...majd hazajön, és itthon a "békéről", a "határvédelemről" és a "normalitásról" hazudozik a megtéveszthető híveinek?
Ez nem hintapolitika? Ez a politikai spárga világbajnoki szintje. Köszönjük a beismerést!
3. A poszt zsenialitása: a kétségbeesett blöff
De a bejegyzés igazi remekműve, a szarkazmus csimborasszója az utóirat: "Miniszterelnök úr, ha már Trump elnöknél jár, kérdezzen rá, hogy lehet-e amerikai elnök valaki, aki gyáva kiállni egy elnökjelölti vitára! (...) November 15-én találkozunk Győrben! Ugye nem futamodik meg?"
Ez annyira abszurd, hogy már-már művészet. Képzeljük el a jelenetet a Fehér Ház ovális irodájában. Orbán Viktor és Donald Trump épp a világ békéjéről és a szankciók jövőjéről tárgyal... Majd Orbán Viktor egy pillanatra elkomolyodik, elővesz egy összegyűrt papírt és azt mondja: "Bocs, Donald, egy utolsó, életbevágó kérdés... A Magyar Pétertől a poloska, tudod... nos, ő kérdezi, hogy te kiálltál-e vitázni, és hogy én elmegyek-e november 15-én Győrbe?"
Ez a totális komolytalanság. Ez annak a sértődött, frusztrált embernek a hangja, aki (ahogy azt korábban elemeztük) sikeres felesége árnyékában, majd a NER-es kirúgása után személyes bosszút esküdött. A motivációja nem a hazaépítés, hanem a sértettség.
Konklúzió: Az agresszív bohóc és a higgadt államférfi – Nincs vita
Magyar Péter ezzel a poszttal tökéletesen nevetségessé tette saját magát. Bebizonyította, hogy miközben a Tisza Párt brüsszeli pénzen vásárolt háza lángol a botrányoktól (200 ezres adatárulás, ukrán szál, hamis fotók, lelepleződött nyugdíjtervek, brüsszeli finanszírozás), ő kétségbeesetten próbál figyelmet elterelni egy olyan blöffel, ami a saját szektáján kívül mindenkiből csak szánalmas nevetést vált ki.
A józan ész alapján kijelenthetjük: a két embert egy mondatban említeni is méltatlan. Orbán Viktor egy komoly államférfi, aki az országot vezeti és a világ komoly vezetőivel tárgyal. Magyar Péter egy komolytalan, betegesen hazudozó provokatőr, aki a brüsszeli elit pénzéből hergeli azt a pár szerencsétlent, akit még képes megtéveszteni és kétségbeesetten igyekszik a rá irányuló figyelemet fenntartani, bármilyen áron...
És hogy miért nem lesz vita? Mert államférfiak nem vitatkoznak bohócokkal. Különösen nem olyanokkal, akik köztörvényes bűnözők és előbb a saját adatlopási és más botrányaikkal és a brüsszeli gazdáiknak tett hűségesküjükkel kellene elszámolniuk.
A vita-kihívás is csak egy kétségbeesett blöff, szemfényvesztés, amellyel egy sértettségből táplálkozó, brüsszeli pénzből működtetett provokatőr próbálja elterelni a figyelmet a saját botrányairól, miközben egy valódi államférfi éppen a világ sorsáról tárgyal.
