A kis értékű koporsó és a figyelő ember

„Ekkor történt ugyanis, hogy az Esztergomi Kegyeleti Kft. munkatársai felsőbb utasításokat követve úgy helyezték végső nyugalomra Párdányi Rudolfnét, hogy még a temetést követő órákban megnyitották a kriptát, hogy a holttestet kivegyék a koporsóból, a koporsót pedig kivegyék a kriptából. Mindezt azért tették, mert nem stimmelt a temetkezési vállalat leltára: egy koporsó hiányzott, nem tudtak vele elszámolni. Belegondolni is bizarr, hogy ez egyáltalán miként lehetséges, de a történet folytatásához nem kell használnunk a fantáziánkat, a valóság így is elég mellbevágó. Ugyanis azt a koporsót, amelyikből kivették Párdányi Rudolfné holttestét, később újra eladták valaki másnak.”

Ez csak egy idézet a sok izgalmas cikkünkből. Magyar Nemzet Magazin. Hetilap a napilapban. Korszerű, kritikus, konzervatív. Keresse minden hétvégén az újságárusoknál!

Mi lehet furcsább annál, ha egy élet­erős, jó kedélyű fiatalember ragaszkodik ahhoz, hogy sírásóként dolgozhasson? Talán csak az, ha nem engedik neki. Persze ha mindez egy olyan városban történik, ahol még a hantolás napján kilopják a koporsót a sírból, nyerészkednek a szociá­lis temetéseken, plüssfigurát és őszítő hajsampont számolnak el a temetkezési vállalat költségére, szemetesnek használják a halottszállító autót, és a sírásók is kénytelenek beszállni a választásba, akkor ez a munkaügyi vita egészen banálisnak hat. Rézműves Tibor és Párdányi Mik­lós kálváriája.

A hetvenes években cserkészcsapatot neveztek el róla Amerikában, itthon a rendszerváltásig azt sem tudtuk, ki volt Gérecz Attila. Az ’56-os forradalom Petőfijének is nevezett költőről szóló írások, életrajzok még ma is tele vannak ellentmondásokkal. Hajnal Géza hidrogeológus, a Budapesti Műszaki Egyetem docense, a Magyar Írószövetség tagja nemrég megjelent, A Gérecz-hagyaték című tanulmányában tiszta vizet önt a pohárba.

Molnár Edit fotóművész neve sors­sze­rűen kapcsolódott össze a XX. századi hazai irodalmi élettel. Nem csoda, hogy az idén március 15-én a magyar irodalomban nyújtott kiemelkedő teljesítménye elismeréseként a Ma­gyarország Babérkoszorúja díjat vehette át. Hosszú, gazdag életdokumentációjáról beszélgettünk vele.

Balogh István (1894–1976), a koalíciós idők jellegzetes kisgazdapárti pap politikusa körül máig jelentős a homály. A tények feltárásában sokat segíthet a nemrégiben családi örökségből előkerült, a páter személyes iratait, fényképeit tartalmazó archívum.