A gazdagok megadóztatása nem véletlenül népszerűtlen, minden eddigi tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy túl sok bürokratikus szabályt követel, és elriasztja a befektetőket, miközben a befolyó bevétel is elenyésző. Ezért fordulhatott elő, hogy Németországban még a baloldali kormányok idején sem volt meg a kellő támogatottsága.
„Ötmilliárd forintos vagyon felett évi 1 százalékos vagyonadó bevezetését tervezi a Tisza, ez évi 50 milliárd forint hozzájárulást jelent a költségvetéshez” – mondta múlt pénteken Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke, miután három nap hallgatás után hirtelen előállt a pártja adóterveivel. Az ad hocnak tűnő ötlet előzménye, hogy kedden az Index birtokába került egy dokumentum, amelyben a párt gazdasági kabinetje a többkulcsos adózás bevezetését és az adókedvezmények felülvizsgálatát javasolta, amelynek értelmében a jelenlegi 15 százalékos szja-kulcs csak 416 ezer forintig maradna, efölött 22 százalékos, 1 millió 250 ezer forint fölött pedig 33 százalékos elvonás sújtaná a munkavállalók keresetét.
Bár a Tisza Párt határozottan tagadta magának a dokumentumnak a létezését, azóta kénytelen voltak elismerni a többkulcsos adórendszerre vonatkozó terveket. Mindezt úgy, hogy a minimálbér 9 százalékos szja-kulcs alá kerülne, az átlagkeresetig pedig adójóváírást alkalmaznának, a költségvetésből így kieső adóbevételeket pedig a magyar gazdagok megadóztatása és a vagyonadó finanszírozná.
Gazdagok megadóztatása: sok bürokrácia, kevés bevétel
Magyarországon időről időre felmerül a gazdagok megadóztatásának ötlete, azonban rendre lekerül a napirendről, nem véletlenül. A nemzetközi tapasztalatok egyöntetűen azt mutatják, hogy korántsem hoz annyit a konyhára, mint amennyit a politikusok remélnek tőle.
Márpedig általános tendencia Európában, hogy az egyes országok inkább megszüntetik a vagyoni típusú adókat, mintsem bevezetnék: Németországban és Dániában 1997 óta nincsen, Franciaországban 2006-ban, Svédországban pedig 2007-ben törölték el.
Ennek oka, hogy hiába hangzik elsőre kecsegtetőnek a társadalmi igazságosságnak való megfelelés, a tapasztalatok egyáltalán nem igazolják a várakozásokat. A bürokratikus nehézségek miatt lényegében nem képesek az országok behajtani, a beszedett bevétel pedig nincs arányban az adminisztráció költségeivel.
Ez egyébként Magyar Péter terveinél is megállja a helyét, ugyan a pártelnök által bevezetni kívánt vagyonadó minden vagyontárgyra kiterjedne, beleértve a nagy értékű ingóságokat (jacht, magánrepülő, festmény, sportkocsi), ingatlanokat, a céges vagyont és a külföldön található vagyontárgyakat is, nagyon nehéz elképzelni, hogy az államnak bármikor lesz arra kapacitása, hogy vagyontárgyakról ilyen típusú felmérést készítsen. Arról nem beszélve, hogy egyáltalán nincs arra garancia, hogy egy későbbi kormány ne terjessze ki akár már a középosztályra, ha éppen úgy ítéli meg, hogy csak így tudja finanszírozni a kiadásait.
A teljes cikk a Világgazdaság oldalán olvasható.
Fotó: Magyar Nemzet
