Adás:
2012. október 28. vasárnap 22.05
2012. október 31. szerda 14.05
2012. november 3. szombat 22.05
12 éven aluli nézőink számára nem ajánlott.
A magyar Bastille-tól Genfig (2. rész)
Rendező – forgatókönyvíró: Szakály István
Amikor az orosz tankok körülfogták Budapestet, Luka és három társa egy maga kreálta orosz igazolást írt, amely szerint ők vérért és infúzióért mennek. Luka Bécsben az amerikai követtel akart találkozni, s követelni tőle, hogy az oroszok azonnal hagyják el Magyarország területét. 1956. november 17-én Svájcban menedékjogot kért. Zürichben befejezte orvosi tanulmányait. Diákévei alatt a Szabad Magyar Egyetemisták Szövetsége (Union of Free Hungarian Students) tagja, majd szociális titkára és vezetője lett. Diáktábort szervez a Dolomitokban 1959-ben neves előadókkal és hatvan európai magyar diák részvételével.
Luka pszichiátriai szakképzését és pszichoanalitikus tréningjét Genfben szerzi meg, ahol Jean Piaget intézetében pszichológusdiplomát is szerez. 1970-ben praxist nyit a városban.
Svájci állampolgárságot szerez 1971-ben, ennek ellenére nem kap beutazási engedélyt Magyarországra.
1976. októberében az ’56-os forradalom 20. évfordulójára két koncertet szervez, két katedrálisban, két egymás utáni napon, Genfben és Zürichben. A műsor: W. A. Mozart: Requiem és Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus című műve volt. Az utcán is álltak síró emberek. A két hangverseny költségeinek egy részét a maga zsebéből finanszírozta.
1986-ban feleségével ellátogat Lukanenyére, megismeri ősei települését. Akkor a családi kastély romokban állt. Fiaival és barátaival 1990 után többször is visszamegy a Balassagyarmat szomszédságában lévő szlovákiai faluba. Svájci testvértelepülést keres a a falunak. A nyelvi nehézségek kiküszöbölésére – mert Svájcban nem beszélnek csak németül, franciául és olaszul – Lukanenyén német nyelvtanfolyamot finanszíroz fiatalok számára. Az iskolává átalakított, kívül-belül megszépített Luka-kastély ma szlovák iskola. Tornatermét a Luka család ősi címere díszíti.
Ezen irigylésre méltó ember meglehetősen keserű, csalódott. Nincs egyedül. Több ezer, tízezer társa van szerte a nyugati világban. Talán joggal is. 1989-ben a nyugati magyar emigráció nagy része a hívó szóra várt, ingyen felajánlották segítségüket, élettapasztalatukat, de a hívó szó elmaradt.
