Miért mondott csődöt az izraeli Vaskupola és a védelmi rendszer?
Tudom, hogy sok a kérdés, és óriási a csalódottság. […] De most a háborúnak van az ideje. Nem hadműveletnek, hanem háborúnak! – figyelmeztetett az izraeli vezérkari főnök. Szavainak üzenete, hogy felelősöket keresni még korai – mégis sokakban fogalmazódott meg a kérdés: hogyan volt ez lehetséges? Hogyan lephették meg ennyire a világ egyik legjobbjának hitt titkosszolgálatát és hadseregét?
Szombat hajnalban rakétaesőre ébredtek az izraeliek, a Gázai övezetből több száz rakétát indítottak a környező települések ellen. Már az első jelentések is sikeres találatokról és halálos áldozatokról szóltak, ezért úgy tűnhetett, a Vaskupola védelmi hálóján lyukat találtak. Leszerepelt volna a korábban sokszor bizonyított izraeli rakétaelhárító rendszer? – teszi fel a kérdést cikkében a Magyar Nemzet.
A palesztinok már 2021-ben, az úgynevezett „rakétaháborúban” próbálkoztak azzal, hogy túlterhelik a Vaskupolát. Két évvel ezelőtt néhány nap leforgása alatt közel ötezerszer nyitottak tüzet, a terrorszervezetek azzal számoltak:
ha megfelelő mennyiségben és gyorsasággal lőnek, akkor előbb-utóbb rést találnak a pajzson.
Ebben a versenyfutásban kulcsfontosságú tényező az idő, hiszen az izraelieknek olykor 15–90 másodpercük van óvóhelyre húzódniuk. Már akkor bebizonyosodott, hogy tökéletes védelem nem létezik, de a hivatalos jelentések szerint a Vaskupola 90 százalék fölötti hatékonysággal dolgozott.
A Hamász taktikája most is ez volt: nagyon rövid idő alatt több ezer rakétát zúdítottak Izraelre, ráadásul ezúttal meglehetősen koncentráltan, főként a Gázai övezettel szomszédos területekre. Saját közléseik szerint több mint ötezer rakétát lőttek ki, az izraeliek szerint is biztosan kétezer fölötti a szám. Akárhogyan is: óriási mennyiséggel kellett megbirkóznia a védelmi rendszernek.
Az érdekes azonban nem is annyira az, hogy a Vaskupola hogyan szerepelt – ezúttal még nem adták ki a hatékonyságára vonatkozó adatokat –, hanem hogy a Hamásznak ilyen készletei voltak.
A teljes cikket a Magyar Nemzet Online-on olvashatják.
Fotó: Atef Szafadi
