Nagyvárad a román történelemhamisítás melegágya lett
Megjelent az MCC Magyar Összetartozás Intézete Látkép című sorozatának 3. része. Balázs D. Attila írása ezúttal az utóbbi évek látványos nagyváradi román térnyeréséről szól, amely komoly veszélyfaktorrá vált a város magyar kulturális múltját, arculatát illetően. A történelemhamisítási kísérletek kutatója ezúttal egy új problémára hívja fel a figyelmet cikkében.
Évtizedek óta kongatom a vészharangot Nagyvárad egyre áldatlanabb helyzete miatt. Az utóbbi évek látványos román térnyerése ráadásul komoly veszélyt jelent a város magyar kulturális múltjára, arculatára is. A történelemhamisítás legújabb formája az „utcai művészet”, más néven „street art” térfeléről támad – egyenesen a település szívében – írja Balázs D. Attila.
Tömény giccs vagy művészet? Megosztják a váradi közvéleményt a Szent László tér környékére javasolt street art alkotások címmel közölt írást nemrég az erdélyi Krónika. Ebből kiderül, hogy divat lett Nagyváradon ez a „művészeti” ág, amely a vandalizmussal kokettáló graffiti határmezsgyéjén mozog. Azt is megtudhatjuk a cikkből, hogy egy román nemzetiségű utcai művész, név szerint Roxana Netea mert nagyot álmodni, és több helyütt már színessé tette a félreesőbb váradi falfelületeket. Ezzel nem is volna különösebb gond, hiszen az ilyenfajta festés sok helyütt ápol és eltakar, és nem is jövedelmez rosszul: a nagyváradi román dominanciájú önkormányzat (mindössze négy választott magyar képviselője van a magyarságnak a testületben!) húszezer eurót már meg is ítélt két ilyen nagyobb mű elkészítésére. Nem csoda, hogy a művészek folytatni akarják tevékenységüket.
Tűzfalfestmény a „multikulti” jegyében
Ez a tenni akarás (?) szülhette annak a hatalmas tűzfalfestménynek a tervét is, amely a város kellős közepén, a hajdani Szent László téren lenne hivatott emléket állítani Nagyvárad legendás magyar építészének, ifjabb Rimanóczy Kálmánnak. A szóban forgó alkotás még csak tervben létezik, de már a helyi román sajtó is felkapta a „multikulti” jegyében.
Ahol Erdélyben a román népelem az elmúlt évtizedek betelepítési hullámai révén megjelent a magyar városokban, ott a magyar térvesztéssel járó román térnyerést a multikulturalitás fogalmával próbálják palástolni.
Persze a nagyváradi turisztikai brosúrák arról mélyen hallgatnak, hogy e multikulturalizmusnak álcázott művelet jegyében üzentek hadat a magyar nyelvnek, a magyar utcaneveknek, szobroknak, tanintézményeknek az elmúlt évtizedek során, s ennek jegyében bontottak le teljes városrészeket, sőt magyar temetőket a betelepítendők új tömbházlakásainak kedvéért, romboltak le templomot, pusztítottak el régészeti leleteket.
De hogy jön ide Rimanóczy? Nos úgy, hogy a szóban forgó graffitin a mester emléke, egyben a helyi magyarság is meg lett sértve. Mind történelmi, mind nemzetiségi szempontból. Mert azon túl, hogy maga a terv súrolja a giccs határát, ráadásul műemléki környezetbe szánnák több száz négyzetméteren, mélyebb problémákat is rejt.
A teljes cikket ITT olvashatják.
