Elek Judit két felújított filmjét is műsorra tűzi a Berlinale

Ezzel a mottóval rendezik meg a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Forum programját, mely 1971 óta irányítja a reflektorfényt azokra az alkotásokra, melyek témája a filmről való gondolkodás és a társadalmi-művészeti párbeszéd. A Forum különprogramja idén a női rendezőkre fókuszál. A 2025. október 1-én 87 éves korában elhunyt Kossuth- és Balázs Béla-díjas Elek Judit az egyik első, meghatározó fontosságú magyar filmrendezőnő volt.

Egy Heves megyei faluban játszódó dokumentumfilm

Az Istenmezején 1972-73-ban című filmben az általános iskolában végzett fiatalok nagy része nem áll ellen a közösség nyomásának: követik a szüleik és nagyszüleik útját, a fiúk elmennek dolgozni a bányába, a lányok pedig férjhez mennek. A dokumentumfilmben Elek Judit olyan fiatal lányok mindennapi küzdelmeire és lehetőségeire koncentrál, akik a saját elképzeléseik szerint szeretnék alakítani az életüket, ezzel konfliktusok sorát vállalva fel. A folyamatokat megfigyelő, eszköztelen, szociografikus film ritkán látott közelségbe hozza az emberi kapcsolatokat, a lázadást és elfogadást, egy kisközösség zárt életét. Az 1974-ben készült és az 1975-ös Berlinalen nagy sikerrel bemutatott alkotás felújított változata elérhető a FILMIO kínálatában.

A fikció és dokumentumfilm határán mozgó rövidfilm

A Találkozás (1963) egy magányos agglegény és egy ápolónő randevújáról szól, ezen keresztül a kapcsolatteremtési kísérletek alapvető nehézségeit, furcsaságát és esetlen humorát ragadja meg. Elek Judit a filmet a cinema direct módszerével forgatta a Balázs Béla Stúdióban. Előre kitalálták az alaphelyzetet, miszerint két magányos ember találkozik, elmegy valahova, de a programjuk nem jön össze, ezért leülnek egy kávézóban beszélgetni – a valódi érzelmeikről. A férfi főszerepet a neves író, Mándy Iván „alakította”, a női amatőr szereplőt apróhirdetés révén találtak meg. „Ha ketten együtt vagyunk, és el tudunk beszélgetni egymással – talán nagy szó, de én úgy érzem –, hogy ez a legtöbb.” – mondja Mándy Iván, miután átbeszélték randipartnerével a zátonyra futott szerelmeiket, és megállapodtak abban, hogy hiába zárkóztak magukba a sok kudarcos próbálkozás után, mégsem élhetnek csakis a munkájuknak és az elmúlt szerelmek emlékeinek. A Találkozás keserédes végkicsengése azt sugallja, hogy az ember társas lény, aki nem élhet egyedül, de örökletes magányát feloldania mégis borzasztóan nehéz.

Elek Judit már egész fiatalon a film szerelmese lett

Zsebpénzét mozira költötte. Rendezői végzettségét a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Máriássy Félix osztályában szerezte, karrierje dramaturgként indult a Budapest Filmstúdióban. A Balázs Béla Stúdió alapító tagjaként a magyar filmtörténet egyik legjelentősebb alakja. Az 1967-es Meddig él az ember? című – az akkor még főiskolás Ragályi Elemér által fényképezett – dokumentumfilmje már több neves díjat is elnyert. Szintén Ragályi volt az operatőre Elek első játékfilmjének, az 1969-ben megjelent nagysikerű Sziget a szárazföldönnek. Forgatókönyvíróként a Móricz Zsigmond regénye alapján készült Árvácskában (1976) mutatkozott be. Ezután egy időre visszatért a dokumentumfilmekhez, de a 2000-es évektől ismét játékfilmeket forgatott: A hét nyolcadik napját (2006), valamint az önéletrajzi ihletésű Visszatérést (2011). Filmjeinek jellegzetes stílusjegye a játékfilm és dokumentumfilm közötti határ elmosása, a fikció és a valóság keveredése. Filmjeivel Cannes-ban négy alkalommal is szerepelt, és számos európai és nemzetközi fesztivál díját elnyerte.

2024-ben életműdíjjal tüntette ki a Magyar Filmakadémia a MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztiválon.

Elek Judit (1937-2025) és a teljes nemzeti filmvagyon megőrzését és terjesztését a Nemzeti Filmintézet Filmarchívum látja el, a digitális restaurálást a Nemzeti Filmintézet Filmlabor szakemberei végzik