Regina Maroncelli: A lengyel az észt és a magyar családtámogatási modell a legcsalád-barátabb

„Olaszországban nagyon sokféle családmodell van, egyre több nő dolgozik, különösen északon. Több a férfi is, aki otthon segít a munkában. Sok fiatal marad a szülői házban, ez a legnagyobb újdonság és egyre kevesebb a gyermek.”

„Ez a három gyerekes, vagy annál több gyerekes családok száma. A négy gyerekeseké az 1%-ot sem éri el és ez egy súlyos demográfiai jel, mert a nagycsaládosok arányszáma nagyon sokat számít a születésszám alakulásában. Németországban kimutatta egy tanulmány, hogy a születésszám csökkenése 60%-nál is nagyobb mértékben annak köszönhető, hogy eltűnőben vannak a nagycsaládok.”

„A városok mintha egyre kevésbé lennének a gyerekekért. Egyre inkább a munkáért, az autóért, a szórakozásért élnek az emberek és kevesebb hely jut a gyerekeknek. Nincs meg az a kulturális légkör, amely szükséges ahhoz, hogy a gyerekek megtalálják a helyüket a világban. Olyanokat látok az utcákon, hogy tilos játszani például. Ez abszurd, de ez illusztrálja azt, hogy szinte ellenséges érzelmek vannak a gyerekekkel szemben.”

„Itt van egy holisztikus megközelítés. Nemcsak arról van szó, hogy adunk egy kis segítséget a gyerekeknek, adunk valamilyen támogatást a szülőknek, hanem a családot 360 fokban közelítik meg. Ott vannak a fiatalok, akiket segítenek abban, hogy az életük tervét kidolgozzák, társra találjanak, ne csak dolgozzanak, gyerekeket hozzanak a világra. Ez mind egy program. Nálunk Olaszországban látunk nagy eredményeket statisztikai téren főként északon, de ott is csökken a születésszám.”

„Nagyon nagy rokonszenvvel nézem ezt a mozgást, ami Magyarországon van, mert a családot célozzák meg, nem az egyes embert.”