Szánthó Miklós: A keresztény értékeket védeni kell

„A nemzeti függetlenséget, a nemzetállami szuverenitást két oldalról éri nagy kihívás most a 21. század elején. Az egyik az ugye a globális vagy föderális struktúrák kialakítására irányuló, sokak által kedvelt politikai akarat. Tehát, hogy a világot egy olyan irányba kell elmozdítani, ahol általában nem választott nemzetközi szervek, vagy föderális struktúrák – mint amilyen ez Európai Unió különböző testületei is – irányítanák, koordinálnák, ezáltal a nemzetállamok szerepét csökkentve. Ezzel párhuzamosan van egy másik nagy kihívás, azt pedig – én posztmodern liberalizmusnak szoktam hívni, hogy ne keverjük össze a klasszikus liberalizmussal – az a típusú attitűd, ami a hagyományos értékekkel, a nemzetnek a tiszteletével, a hierarchia tiszteletével, a családnak a tiszteletével szemben a multikulturalizmust, a rossz értelemben vett sokszínűséget, a Soros féle nyílt társadalmat, a tekintélynek a lebontását, a családnak a lebontását vízionálja. A szuverén nemzetállamoknak a függetlenségét ezen két oldalról irányuló támadás éri, ami persze egybe kapcsolódik pl. a migráció, multikulturalizmus fetisizálása révén. Nyilvánvalóan úgy alakítható ki könnyen pl. egy európai föderális struktúra, ahol eltűnnek a nemzeti jellegzetességek, hogy a nemzetállamoknak a lakosságát felvizezik, ugye a migráció révén. Kialakul egy multikulturális társadalom és akkor már sokkal könnyebb azt mondani, hogy egy ilyen multikulti Európában nincs szükség nemzetekre, hiszen azt már el is porlasztottuk, hanem inkább egy föderatív struktúra irányítsa Európát. Ez az a két komponens, ami a nemzeti függetlenséget veszélyezteti és ezzel szemben kell megfogalmazni illiberális, antiliberális vagy a keresztény szabadságon alapuló választ.

„Azt én fűzöm hozzá, hogy a keresztény értékek nem a hitből - mert a hit az valóban az egyik legszemélyesebb közügy - de a keresztény tanításból fakadó társadalmi, politikai koncepció és az abból fakadóan normálisnak tartott értékek valóban védelemre szorulnak, mert azokat manapság elkezdték viszonylagossá tenni. Ha csak a család fogalmára gondolunk, mint a nemzeti szerveződés egyik alapegységére, akkor azt láthatjuk, hogy a család fogalmát, a házasság fogalmát, a férfi női szerepeket elkezdték kilúgozni, viszonylagossá tenni. Különböző alternatív együttélési formákkal való flörtölést hirdetik, a férfi és női szerepek megkérdőjelezése zajlik. Azt mondják a gender ideológia nevében, hogy akárki, amilyen éppen aktuális nemi identitást érzékel magán, olyan identitásúnak vallhatja meg magát és ezt az állammal szemben is kikényszerítheti. Ez okozza politikailag és ideológiailag is liberális oldalon a fusztrációt, hogy egészen különböző faktorok összejátszásáig; migrációs válság, gazdasági válság, az EU integrációjának megakadásáig, úgy érzékelték az európai elitek, hogy a posztmodern liberális agendájukat senki nem kérdőjelezi meg és lényegében ez a történelmi haladás az egy ilyen dialektikus materializmusként megy előre. Csak az a probléma támadt, hogy a különböző klatakizmákat követően az európai porondon felléptek egyes szereplők, Olaszországban, Lengyelországban, Magyarországon, a kelet-európai térségben, akik megkérdőjelezték ezt a liberális paradigmát és azt mondták, hogy ezzel szemben lehet egy másik, élő alternatívát állítani, az alapján társadalmat szervezni és politikát csinálni.