Plusz-mínusz: Politikai alkuk mentén kényszerből kötnek szövetséget az ellenzékben

Alapvetően a hangfelvételnek, amiről valószínűleg sokan majd csak az elkövetkező napokban, illetve annak vonatkozásairól csak az elkövetkező napokban fognak értesülni, hatását a választói preferenciákra idővel fejti majd ki. Ugyanakkor két dologra mutat rá az egész, az egyik az, hogy a baloldalon még, legalábbis módszereit tekintve, ha szereplői változtak is, a klasszikus 90-es évekbeli, uram-bátyám politikai elemek még mindig jelen vannak. Ezt Karácsony Gergely többekhez is köti, név szerint is említi a szereplőket, elsősorban Zuglóhoz és Tóth Csabához kapcsolódóan. Azok a módszerek, amiket ő mond, akár a fenyegetését illetően vagy akár a kerületi ügyeket illetően, ezek klasszikusan 90-es évekbeli lépések. Még egy dologra enged következtetni, hogy azért az a fajta együttműködés, amit sokan mondtunk, hogy recseg-ropog, nem csak a fővárosban, hanem országos szinten nyilvánvalóan látszik, hogy egy erőltetett, izzadság szagú összefogás, ahol a különböző szereplők nyilván politikai alkuk mentén, kényszerből kötnek szövetséget, de alapvetően a színfalak mögött ugyanúgy gondolkodnak egymásról, mint ahogy tették azt évekkel ezelőtt.

Azért, ha valakinek a családját megfenyegetik azt nem abba a kategóriába sorolnám, hogy uram-bátyám kapcsolat. Azt pedig eddig is lehetett tudni, hogy ez egy nehezen összehozott ellenzéki együttműködés, ebben talán egyetértünk, az, hogy Karácsony kit tart a saját csapatán belül esélyesnek vagy esélytelennek talán még erre is lehetett volna ilyen téren korábban is fogadni. Értem, ha ezt valaki kimondja egy diszkrét beszéd szituációba annak van jelentősége, de meglepőnek semmiképp nem nevezném.