Egyelőre nem hozott demográfiai fordulatot a kormány politikája

Az európai népességfogyás megállításáról beszélt Orbán Viktor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Bizottságának ülésén, beszédében szembeállított kétféle népesedéspolitikát. Mint mondta, egyes tervek szerint a népességfogyást a bevándorlással kell megoldani. Ezzel szemben „vannak nemzetállamok” (nyilvánvalóan Magyarországra utalva), amelyek a gyermekvállalás ösztönzésével orvosolnák ezt a problémát.

A népesedési probléma jelentőségét nem lehet tagadni: az elöregedés, az alacsony születésszám és az abból fakadó munkaerőhiány nemcsak Európát, de szinte az összes fejlett országot sújtja. Elemezők egyetértenek abban, hogy ha nem sikerül megoldást találni a problémára, az súlyos recessziót és az ellátórendszerek, elsősorban a nyugdíjkasszák kimerülését okozhatja.

Munkavédelemmel és egészségüggyel a gyerekszülésért

Orbán Viktor beszédében úgy fogalmazott, Magyarországon is vannak problémák, melyekre a kormány megpróbál válaszokat adni, „a magyar gazdaságpolitika középpontjában ezért a demográfia áll”. Ennek érdekében, mondta, három akcióterv fut, egy népességcsökkenés elleni, egy egészségügyi és egy munkavédelmi. Részleteket az utóbbi kettőből árult el, mint mondta, a munkanélküliség felszámolásának is van demográfiai vetülete, mert „ha nincs munka, nincs önbecsülés, nincs gyermekvállalás, és nincs egészséges életmódra törekvés sem”. A népegészségügyi intézkedések között a magas cukor- és sótartalmú élelmiszerek megadóztatását, a menzareformot és a dohányzás visszaszorítását említette.

A magyar kormány eddigi, demográfiai célú intézkedései, például a csok és a családi adókedvezmény ellenére hazánk egyelőre nem megy szembe a globális trendekkel. Orbán beszédében ennek ellenére a magyar népesedéspolitikát állította be követendő példaként. Állítása szerint Magyarország a gyerekvállalás ösztönzésével, míg Nyugat-Európa külföldi munkások „importjával” oldaná meg a népességfogyást és az abból fakadó munkaerőhiányt. Ez az állítás azonban leegyszerűsítése és elferdítése a tényeknek.

A magyar kormány is importál a munkaerőt

Orbán fő állítása, hogy az a politika, amit a magyar kormány folytat, megfelelő kezelése a munkaerőhiánynak, szemben a bevándorlással. Ha azonban a WHO munkatársai utánanéznek a magyar munkaerőpiac állapotának, inkább arra a következtetésre juthatnának, hogy mégsem jó alternatíva az Orbán-kormány népesedéspolitikája. Az utóbbi években a munkaerőhiány történelmi csúcsot ért el Magyarországon. Idén csak a versenyszférában 43 ezer betöltetlen munkahelyet jelentettek be a cégek, kétszer annyit, mint négy évvel ezelőtt. Azonban a valós hiány ennél is magasabb lehet, szakmai szervezetek 100-200 ezerre teszik a betöltetlen álláshelyek számát.

Nem igaz az sem, hogy Magyarországon a hiányzó munkaerőt ne pótolnák külföldi munkásokkal. 2015 óta az évi átlagos munkaerőhiánynak megfelelő számú EU-n kívüli állampolgár vállalhat munkát Magyarországon. Ez a kvóta folyamatosan növekszik, idén 59 ezer fő, tavaly óta 10 ezerrel nőtt. A kormány pedig meg is próbálta betölteni, elsősorban szerb és ukrán munkavállalókkal. Korábban az adott országokban munkavállalásra csábító hirdetéseket adtak fel, idén pedig a Nemzetgazdasági Minisztérium rendeletben tette könnyebbé a szerb és ukrán állampolgárok munkavállalását, most a munkába álláshoz nincs szükségük munkavállalási engedélyre sem, Ukrajna felé pedig a vízumkényszert is eltörölték. Más kérdés, hogy a program egyelőre nem volt túl sikeres, a vendégmunkások gyakran egy hónapon belül továbbálltak nyugat-európai országokba, magasabb bér reményében.

Nem látszik a népesedési fordulat

Természetesen a születésszámot ösztönző intézkedések hatása a munkaerőpiacon csak másfél-két évtized múlva lesz érezhető, amikor a mostanában született gyerekek felnőnek. Azonban a születésszám az utóbbi években nem emelkedett jelentősen. 2011 és 2016 között az élve születések száma csak 6 százalékkal növekedett, miközben a magyar népesség reprodukciós rátája továbbra is 1,5 körül marad (a népességszám fenntartásához körülbelül 2,1-es rátára van szükség).

A magyar kormány számítása szerint ahhoz, hogy a népességcsökkenés megálljon, 2030-ig 30 ezerrel kellene emelkednie az évente születő gyermekek számának. Ez egyelőre elég valószínűtlennek tűnik: 2016-ban 93 ezer gyermek látott napvilágot, egy évvel korábban 92 135, 2014-ben 93 281. Ez nem éri el a 2008-as válság előtti szintet, ráadásul 123 ezer felett utoljára a rendszerváltáskor járt a születésszám, ekkor azonban még 270 ezerrel több szülőképes korú (15-49 éves) nő élt Magyarországon – és a társadalom elöregedése miatt a KSH szerint 2030-ig több mint félmillió fővel fog csökkenni a szülőképes korú nők száma.

A problémát tetézi, hogy Magyarországról jellemzően a családalapítás előtt álló fiatalok vándorolnak el. Arról ugyan nincsenek adatok, mennyi szülőképes pár hagyja el tartósan az országot, jellemző adat, hogy 2011 óta a magyar gyerekek legalább 15 százaléka külföldön született.

A családbarát Franciaország

Az EU-n belül Magyarország nem lóg ki különösebben a sorból demográfiai értelemben: az átlagéletkor 41,8 év, ami alacsonyabb például Ausztriánál, Németországnál vagy Olaszországnál. Fiatalabb azonban a francia, az ír, a román és a szlovák társadalom – a volt szocialista államok közül Magyarország az egyik leginkább elöregedett ország, csak Bulgária és a volt jugoszláv államok járnak előttünk.

A közelmúltban a kormány több olyan intézkedést is bevezetett, amelyek a gyerekvállalás ösztönzését szolgálják. A magyar családpolitikának azonban súlyos hiányossága, hogy szinte csak a házasságban, és a harmadikként (vagy több) születő gyerekek után ad támogatást. A családi adókedvezmény komolyabb előnyt csak a háromgyermekes családoknak nyújt, pedig sok családban (bár a pártok általában kettő vagy több gyermeket szeretnének) már a második gyerek sem születik meg. Házaspároknak nyújt kedvezményt a tavaly bevezetett otthonteremtési kedvezmény, a csok, pedig Magyarországon a gyerekek 44,5 százaléka nem házasságban (leginkább bejegyzett élettársi kapcsolatban) levő pároknál születik.

Ha összehasonlítjuk a nyugat-európai országok és Magyarország családpolitikáját, egyáltalán nem azt látjuk, hogy a „bevándorláspárti” nyugati kormányok Magyarországhoz képest ne ösztönöznék a gyerekvállalást. Az igazság az, hogy a nyugat-európai országokban magasabbak a gyermekvállalást ösztönző incentívák, ami meglátszik a születésszámon is: általánosságban a nyugati országokban a termékenységi ráta magasabb, mint a keleti tagállamokban. A közelmúltban a legnagyobb születésszám Franciaországban volt tapasztalható, itt a ’90-es évek óta egyre több gyerek született, azután, hogy az állam egy rendkívül bőkezű családtámogatási modellt vezetett be. Ennek fő elemei a havi minimum 260 (82 300 forint), maximum 2773 euró (873 000 forint) értékben felvehető anyasági ellátás és a második gyerek támogatása, a családbarát munkahelyek segítése.

Nem csak a bevándorlás miatt van több gyerek

Magyarországnál a legtöbb nyugat-európai tagállamban magasabb a születésszám, többek között Belgiumban (2015-ben 1,70), Írországban (1,92) és a skandináv államokban. Közkeletű vélekedés, hogy mindez azért van, mert az ott élő muszlim bevándorlók „teleszülik” ezeket az államokat, családonként 5-6 gyereket is vállalnak. A muszlim népesség termékenysége valóban mindenhol magasabb, mint a többségé, de a statisztikák azonban azt mutatják, hogy a bevándorlók termékenységi rátája elég gyorsan igazodik a befogadó államéhoz. Németországban például a muszlimok termékenységi rátája 1,8 százalék, azaz páronként átlagosan kettőnél kevesebb gyereket vállalnak, összességében csökken a népességük, csakúgy, mint a többségi társadalomé (1,3 termékenységi arányszám).

Emellett azokban a nyugat-európai államokban, ahol magas a születési arányszám, a nem muszlimok termékenységi rátája is magasabb, mint például a magyar ráta: Franciaországban, Dániában vagy Svédországban például 1,8-1,9. (Ez azt is jelenti, hogy túlzók azok a jóslatok, miszerint ezekben az országokban pár évtizeden belül muszlim többség lehet: jelenleg Európában egy országban sem éri el a muszlimok száma a 10 százalékot, és ilyen születésszám mellett több mint száz évnek kéne eltelnie ahhoz, hogy ők kerüljenek többségbe például Franciaországban – a demográfusok ilyen hosszú időtartamra viszont nem szoktak előrejelzéseket készíteni, mert megjósolhatatlan, hogyan alakulnak át a jelenlegi tendenciák.)

Nem igaz tehát, hogy kizárólag a bevándorlók miatt születik több gyerek a jobb módú államokban, legalább olyan fontos szerepet játszhat a fejlettebb családtámogatási rendszer.