Pár nap múlva részt vehetünk a világ legnagyobb békepárti megmozdulásán
Interjút adott az Origo.hu-nak Csizmadia László. A CÖF alapítója hangsúlyozta, hogy a Békemenetre párthovatartozás nélkül várnak mindenkit, és nemcsak Magyarországról, hanem Európa más országaiból is érkeznek résztvevők, akik mind a békéért vonulnak majd.
Eddig, és ne tovább! – ez a mottója a június elsejei Békemenetnek. Miért ezt a mottót választották?
Ha a népfelség elvét vesszük alapul, és meghalljuk az európai országokban élő emberek véleményét, akkor egyértelmű, hogy a nép minden országban háborúellenes. A közvéleménykutatások alapján kiderül, hogy Európa országainak lakossága többségben tűzszünetet szeretne. Az anyák szempontjából ez rettenetesen súlyos kérdés, mert nem ágyútölteléknek szánják a fiaikat. Az Európai Unió vezetői ezzel azonban nem törődnek - és azon kormányok többsége sem, amelyek jelenleg hatalmon vannak Európa országaiban. Ők zömmel háborúpártiak, és meg sem merik kérdezni saját népüket, hogy mi a véleményük a háborúról és békéről - de nyugodtan mondhatjuk, hogy az életről és halálról.
A Nyugat ebben a pillanatban a háború kiszélesítéséről gondolkodik.
Emögött pedig az Egyesült Államok áll, amely pórázon tartja az Európai Unió bürokráciáját. Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan tarthatja pórázon az USA azokat az európai képviselőket, akiket valamikor a nép választott meg. Éppen úgy, hogy már meg sem kérdezik az embereket. Már nem érdekli őket, hogy mi a véleményük azoknak, akik bizalmat szavaztak nekik. Ráadásul dívik a korrupció is az unió vezetőinek körében. Egy részük megélhetési politikus, aki pénzért eladja a bizalmat, amit saját országában megkapott az emberektől.
Erre az a válaszunk, hogy eddig, és ne tovább.
Meg kell állítani a háborús őrületet. Fontos választás előtt állunk: újra eldönthetjük, kiket küldünk az Unióba. Az emberek békésen kinyilváníthatják az akaratukat. Aki a béke mellett áll, el kell mennie szavazni. Ha a békepártiak leadják szavazataikat, akkor az Európai Unióban megváltozhatnak az erőviszonyok.
Mi a tétje a június 9-i választásnak? Mire szeretnék felhívni a figyelmet a Békemeneten?
A világ sorsa forog kockán. Erősödik a háború kiterjesztésének gondolata, és ennek vannak élharcosai: például Franciaország, de London és Berlin is elfeledkezik arról, amikor atombombáról beszél, hogy mi volt Hirosimában és Nagaszakiban. Pedig azoknak az atombombáknak még kisebb volt a pusztító ereje, mint a jelenlegieknek.
A Békemenet célja, hogy megmutassuk Európának: meg kell állítani a háborús őrületet.
A világ legnagyobb békepárti megmozdulására készülünk.
Mindenkit várunk pártpolitikai hovatartozás, ideológiai kötöttségek nélkül. A háború vagy a béke kérdése ugyanis túlmutat a pártpolitikán. Amikor arról beszélnek, hogy csapatokat kell küldeni Ukrajnába, akkor azt kell mondanunk, hogy eddig, és ne tovább. A mi csapataink egyébként Trianon miatt ott vannak Ukrajnában. A fronton a magyar fiúkat is ölik. Kárpátalján a magyar fiatalokat fogják meg, és kényszerítik a frontra. A történelmünket nézve nekünk többszörösen jogunk van ahhoz, hogy távol maradjunk a háborútól, és azt mondjuk: minket ne húzzanak be ebbe a konfliktusba, mert mi tudjuk, hogy ahányszor bevittek minket erőszakkal háborúkba, mindig óriási veszteségek érték az országot. A végsőkig ellen kell állni. Lehet, hogy sokan azt mondják, mi megyünk szemben az autópályán, de még az is előfordulhat, hogy mi döntünk jól. Békepártiak vagyunk, ellenezzük a háborút. A június 9-i választásra visszatérve: adott a lehetőség, hogy az emberek felmérjék, mit kínálnak az egyes pártok, hogyan kommunikálnak, mit tettek eddig, és mit ígérnek. Bízom az emberek bölcsességében. Aki eddig nem ment el szavazni, csak a fotelből nézte a vitaműsorokat, és rábízta magát a többségre, talán most látja, hogy milyen komoly döntés előtt állunk.
Ebben a történelmi helyzetben minden szavazatra szükség van. Most nem az a lényeg, hogy melyik párt hány szavazatot kap, hanem a béke vagy a háború a tét, a gyerekeink, unokáink jövője került veszélybe.
Fel kell állni a fotelból, és jól átgondolva leadni a szavazatot.
A teljes cikket az Origo.hu-n olvashatják.
