Magyarország és Ukrajna kapcsolata az elmúlt években finoman szólva sem nevezhető felhőtlennek, azonban az elmúlt hetek kémbotrányai ezt a helyzetet csak tovább súlyosbították. Mint ismert, a két ország kapcsolata korábban is feszült volt, ami nem meglepő, hiszen Magyarország kormánya minden szomszédos országtól elvárja, hogy betartsa a nemzetközi és uniós kötelezettségeit a nemzeti kisebbségeket illetően. Ez különösen igaz olyan országokra, melyek igyekeznek elnyerni a kormány támogatását az uniós csatlakozáshoz. Ennek fényében nem túl elmés taktika Magyarországot és a magyarokat támadni, de ennek belátását hagyjuk meg az ukrán politikusoknak.
Azonban Ukrajna vezetői számára – akik igyekeznek egy ukrán nemzetállamot és nemzettudatot kialakítani – gyakran kapóra jön egy kisebbség, melynek tagjai ellen uszíthatnak és akik ellen felsorakozhatnak az ukrán nacionalisták. Ezt pedig a háborúban álló ország politikusai egyre jobban kihasználják, ami nem meglepő, hiszen a frontról származó hírek aligha javítják az ukrán lakosság morálját.
Háborús nyomásgyakorlás – „minél erősebben mondjuk, annál jobban hat”
A Magyarországgal – és a magyar emberekkel – szembeni nyomásgyakorlás rögtön a háború kirobbanását követően megkezdődött. Olvasóink emlékezhetnek, hogy 2022-ben az ukrán diplomácia arra épült, hogy „ők küzdenek az orosz agresszor ellen, így nekik minden jár” és „amennyiben nem segíti őket egész Európa, akkor Putyin Párizsnál sem áll meg”.
Ezt a narratívát közvetítette Ljubov Nepop egykori budapesti ukrán nagykövet is, aki 2022 március 4-én azt üzente a magyaroknak, hogy: ,,Stratégiai nyugalmatok csak a sírban lesz!"
Utalva ezzel Orbán Viktor kijelentésére. Az akkori nagykövet azt is számonkérte, hogy a magyar kormány miért nem az ukrán háborús erőfeszítést támogatja a magyarok megélhetése helyett.
A teljes cikk a Mandiner oldalán olvasható.
Fotó: Mandiner
