A fülhasogató csend anatómiája: hogyan védi a baloldali média Magyar Péter botrányát?
Képzeljük el, mi történne, ha holnap a kormány applikációjából szivárogna ki 200 ezer ember adata. A Telex és a 444 címlapja lángolna, GDPR-szakértők hada követelné a fejeket, és „Orbán megfigyelő államáról” olvasnánk. Ehhez képest most, hogy a Tisza Párt a felelős, hirtelen mindenki szabadságra ment. Írásunk a kettős mérce és a cinikus árulás tankönyvpéldája.
Az elmúlt napokban egy példátlan méretű adatvédelmi katasztrófa rázta meg a magyar közéletet: 200 ezer, a Tisza Párba bizalmát helyező magyar ember személyes adatai kerültek ki az internetre. Ez egy olyan botrány, amelynek egy normálisan működő demokráciában azonnali és kíméletlen sajtóvisszhangot kellene kapnia.
Ehelyett mit látunk? A magukat „függetlennek” és „objektívnek” hazudó médiumok (Telex, 444, 24.hu) részéről kínos csendet, lábujjhegyen járkálást és a felelősség cinikus elkenését.
1. A „mi lett volna, ha...” kísérlet (a képmutatás tükre)
Játsszunk el egy pillanatra a gondolattal! Képzeljük el, mi történne, ha a Nemzeti Konzultáció adatbázisa szivárogna ki holnap reggel.
- A Telex címlapja vörösben izzana: „ORWELLI RÉMÁLOM: A KORMÁNY ELVESZTETTE AZ ÖN ADATAIT IS!”
- A 444 azonnal GDPR-szakértők tucatjait vonultatná fel, akik elmagyaráznák, hogy ez a jogállam halála, és bűntetőjogi felelősséget követelnének.
Az egész „független” sajtó napokig ezen csámcsogna, adatvédelmi biztosért kiáltana, és az EU azonnali beavatkozását követelné. És most nézzük a valóságot. A Tisza Párt követte el a hibát. A reakció? A csend. A mély, árulkodó csend. Hirtelen senki sem aggódik a GDPR miatt, hirtelen senki sem félti a 200 ezer áldozatot.
2. Az árulás logikája: kit védenek valójában?
A józan ész alapján tegyük fel a kérdést: Kire bízták az emberek az adataikat? A kormányra? Nem. A Tisza Pártra. Ki ígérte, hogy vigyáz rájuk? Magyar Péter. Ki a felelős? A Tisza Párt és Magyar Péter.
Ennél egyszerűbb logikai lánc nem létezik. Ehhez képest Magyar Péter válasza a felelősségvállalás helyett egy abszurd mese az orosz hekkerekről, kínai szálról a kormány hibáztatásáról. És mit tesz a baloldali média? Kritika nélkül terjeszti ezt a nevetséges mentegetőzést, vagy ami még rosszabb: rásegít, és a kormányt próbálja hibáztatni, amiért "nem védte meg" egy magánpárt dilettáns applikációját.
Ez nem újságírás. Ez bűnpártolás.
3. A valódi ok: a „gazda” érdeke mindenek felett
Miért teszik ezt? Miért árulja el a „független” média a saját állítólagos elveit (átláthatóság, számonkérhetőség) és a 200 ezer magyar áldozatot?
A válasz kíméletlen: Mert a Tisza Párt és a baloldali média ugyanannak a külső erőnek a projektje. Ugyanazok a brüsszeli és globalista „gazdák” finanszírozzák őket, akiknek egyetlen céljuk van, a nemzeti érdekeket képviselő kormány megbuktatása.
Magyar Péter az ő „kliensük”, az ő új „befektetésük” a dollárbaloldal kudarca után. És a PR-ügynökség (Telex, 444) nem támadhatja meg a saját kliensét, függetlenül attól, mekkora kárt okoz. A 200 ezer magyar ember biztonsága ebben a játszmában csupán járulékos veszteség. A brüsszeli érdekek kiszolgálása fontosabb, mint a magyar emberek védelme.
Konklúzió: a kettős mérce bűne
Ez a botrány tökéletesen leleplezte a baloldali média teljes morális csődjét. A „független” őrkutyákról kiderült, hogy valójában láncra vert házőrzők, akik csak azt ugatják, akit a gazdájuk megenged.
Elárulták a szakmájukat, elárulták az olvasóikat, és cserbenhagytak 200 ezer embert, csak hogy megvédjék a saját, külföldről finanszírozott politikai projektjüket. Ennél világosabban talán még sosem látszott, kinek az oldalán állnak valójában.
