A két valóság csatája: A washingtoni siker és a brüsszeli projektpárt szánalmas kármentése

A washingtoni Orbán–Trump csúcstalálkozóval a világpolitika színpadán látványosan összeütközött a két világrend. Ez a találkozó nem csupán a magyar diplomácia diadala volt, hanem egy új, szuverenista korszak eljövetelének szimbóluma. Ezzel párhuzamosan lelepleződött egy haldokló, múltban ragadt elit és annak hazai, fizetett pártjának (Tisza Párt) teljes morális és intellektuális csődje.

1. A két világrend: józan ész vs. ideológiai zsarolás

A józan ész alapján láthatjuk a két modellt

Az új világrend (a valóság): Ezt képviseli Orbán Viktor és Donald Trump. Ez a reálpolitikára, a nemzeti érdekekre, a valós gazdaságra és a kölcsönös tiszteletre épül. Két államférfi tárgyal a békéről, a valós energiabiztonságról (rezsicsökkentés megmentése) és a pénzügyi stabilitásról (a védőpajzs). Elismerik egymás szuverenitását, ahogy Trump tette, amikor Orbán migrációs politikáját „helyesnek” nevezte, míg Brüsszelét „hibásnak”.

A régi világrend (az illúzió): Ezt képviseli Brüsszel, a globalista elit és a Soros-hálózat, illetve a bábjaik a magyar baloldal így a Tisza Párt is. Ez a modell ideológiákra (gender, nyílt társadalom, migráció, háború) és zsarolásra épül. Eszközei a pénzek visszatartása, a LIBE-jelentések és a „dezinformáció elleni harc” álcája alatt folytatott kútmérgezés.

2. Az „ellendrukkerek” szánalmas kórusa

Ebben a globális küzdelemben a hazai ellenzék – élén a Tisza Párttal és a hozzájuk köthető médiával (Telex, 444, Átlátszó) – nem önálló szereplő. Ők a régi rend fizetett alkalmazottai.

Onnan kapják a pénzt: A "dollármédia" és a brüsszeli projektpártok finanszírozása nyílt titok.

Onnan kapják a narratívát: Amikor Magyar Péter a Financial Times-nak vallja be, hogy visszaterelné Magyarországot a „brüsszeli karámba”, az nem interjú, hanem utasításközlés.

Onnan kapják a védelmet: Amikor az Európai Parlament akadályozza a magyar igazságszolgáltatást Magyar Péter ügyeiben, vagy hallgat a 200 ezres adatárulásról (amit gyanús ukrán fejlesztők követtek el), az a cinkosság jele.

3. A kárörvendés mint egyetlen program

Mivel a régi rend célja a rombolás (a nemzeti kormány megbuktatása), az alkalmazottaiknak (a Tiszának) nincs építő programja. Egyetlen politikai érzelmük és cselekvésük maradt: a kárörvendés.

A józan ész és az univerzális erkölcs alapján ez mélységesen nemzetietlen és vállalhatatlan:

• Drukkolnak, hogy a magyar gazdaság omoljon össze.
• Reménykednek, hogy a forintot spekulatív támadás éri. Ezért volt számukra olyan fájdalmas az Orbán–Trump „pénzügyi védőpajzsról” szóló megállapodás, mert az pont ezt a káoszforgatókönyvet akadályozza meg.
• Kárörvendve kommentálják a magyar nehézségeket, mert abban reménykednek, hogy a káoszból ők profitálhatnak.

Konklúzió: a valóság diadala

A washingtoni csúcs azért volt történelmi, mert az új világrend (Trump) kipukkasztotta a régi világrend (Brüsszel) zsarolási kísérletét (a pénzügyi védőpajzzsal).

Ez a siker nevetségessé és jelentéktelenné tette az "ellendrukkerek" kárörvendését. A választás ma már nem jobb- és baloldal között zajlik, hanem a jövőt építő, józan észre alapuló új rend és a múltban ragadt, kárörvendő, globalista pénzből élő régi rend között. A tények makacs dolgok, és a washingtoni diadal tényei a magyar győzelmet hirdetik.

Fotó: Getty/Composite