A migrációs nyomás növekedésétől tart Olaszország
A migrációs nyomás növekedésétől tart Olaszország a törökökkel kötött megállapodás után. Szakértők szerint az ország menekültügyi intézményrendszere rövid távon bírja csak a nyomást. Az olasz partokhoz naponta érkeznek illegális bevándorlók csónakokkal a Földközi-tenger felől. Közben Görögországból több száz migránst vittek vissza hajóval Törökországba.
Migránsokkal teli busz érkezett a leszboszi kikötőbe. A menekülteket a brüsszeli megállapodás értelmében a hét eleje óta a görög szigetekről visszaviszik Törökországba. A menekülteket a Frontex munkatársai kísérik a hajóra. Az első csoport nagy része pakisztáni.
A kikötőben aktivisták egy csoportja próbálta megakadályozni, hogy a hajó kifusson a tengerre. A tiltakozók a hajókötélbe kapaszkodva síppal-dobbal próbálták felhívni a figyelmet arra, hogy szerintük a kitelepítés az emberi jogok sárba tiprását jelenti.
Ez már a törökországi Dikili, a menekülteket a kikötőben regisztrálják, majd továbbszállítják. A tervek szerint a halászfaluban hamarosan egy menekülttábor is épülhet a helyiek tiltakozása ellenére.
Olaszországban közben azért aggódnak a hatóságok, hogy az EU–török megállapodás miatt növekedni fog azoknak a száma, akik menedékkérelmet nyújtanak be Olaszországban. Az adatok szerint 2016 első negyedévében 16 000 menedékkérő jutott át a Földközi-tengeren Olaszországba, ez a szám tavaly 10 000 volt. A menekültek többsége afrikai. Nagy részük a vöröskereszt által működtetett befogadóállomásokra kerül. Rómában is van ilyen.
„Az utazás nehéz volt. Néhányan sírtak a hajóban. Hely sem volt. Semmi hely, semmi mozgás, a hajó tele volt” – beszélt a nehézségekről az egyik szudáni menekült.
Angelino Alfano olasz belügyminiszter szerint a törökhöz hasonló csereügyletet kellene az uniónak kötnie afrikai országokkal, amelynek értelmében a menekültek visszaküldése esetén segélyeket kapnának. Szakértők szerint ezt nehéz lenne elérni.
„A legveszélyesebb helyzet Olaszország szempontjából Líbiában van. Korábban volt ott ember, akivel beszélhettünk, de a háború óta és amióta Kadhafi nincs ott, a helyzet megváltozott. Az egyik oldalon a csereügyletek az észak-afrikai országokkal segítenének a helyzeten, ugyanakkor nagyon nehéz bárkit is találni, akivel tárgyalni lehetne, különösen Líbiában” – vélte Daniele De Bernadine, az Openpolis munkatársa.
A megoldás hiánya félelemmel tölti el azokat, akik a frontvonalban dolgoznak. „Aggódunk, mert megjósolható, hogy nyáron emberek százezrei érkezhetnek Szíriából és az afrikai országokból, hogy Olaszországon keresztül Európába mehessenek” – mondta Giorgia De Acutis.
