Mivel az energiaszektor felel a legnagyobb mértékben az üvegházhatású gázok kibocsátásáért, annak átalakítását is jelentősen érinti a kormány által a napokban elfogadott Klímavédelmi cselekvési terv.
A miniszterelnök a vasárnapi évértékelő beszédében ismertette a pontokat, amelyek egyike az, hogy az áramtermelés kilencven százaléka karbonmentessé váljon 2030-ra.
A hazai áramtermelés szerkezetét ismerve ehhez elengedhetetlen marad a villamos energia ötven százalékának előállításáért felelős Paksi Atomerőmű a maga 2000 megawattos (MW) névleges teljesítményével.
A létesítmény négy blokkját 2032 és 2037 között állítják majd le, vagyis ahhoz, hogy a kilencvenszázalékos arány fennmaradjon, a nukleáris létesítmény kapacitásának fenntartása szükséges – az ezt szolgáló beruházás, a 2400 MW-ot képviselő Paks II projekt már folyamatban van.
Lényeges eleme az energiaterveknek a már elindított napenergia-program folytatása.
A miniszterelnök szavai szerint megsokszorozódik a napelemes kapacitás a következő tíz évben.
Ez számokban kifejezve annyit jelent – ahogyan erre a Nemzeti energia- és klímaterv is kitér –, hogy a 2016-os, nem egészen 680 MW-ról az évtized végére 6500 MW-ra nő a napelemes névleges teljesítmény.
A megújulók között feltünteti a stratégia a szélenergiát, amely a tervek szerint 2030-ban is a jelenlegi 330 MW körül alakul. Megemlíti a dokumentum a vízerőműveket is: a jelenleg üzemben lévők fenntartása mellett a kapacitások bővítésének szükségességére hívja fel a figyelmet. A karbonmentes áramtermelés kapcsán érdemes látni azt is, hogy ez nemcsak önmagában lényeges, hanem azért is, mert enélkül nincs értelme az elektromos közlekedés bővülésének sem.
Az ilyesféle, ambiciózus fejlesztési tervek kapcsán indokolt feltenni a kérdést, hogy mindez mennyibe kerül és ki fogja állni a számlát.
Ahogyan arról lapunk korábban is írt, a kormány számításai szerint a következő három évtizedben a GDP 2,5 százalékát kell a területbe fektetni ahhoz, hogy 2050-re elérhető legyen a teljesen karbonsemleges gazdaság.
Ez 50,2 ezermilliárd forintot jelent, amelynek egy része a költségvetésből érkezik majd, ám szükség lesz az uniós forrásokra is, csakúgy, mint az ipar, a kisvállalkozások, valamint a magánszféra hozzájárulására.
Az erőfeszítések kétségkívül szükségesek, ugyanakkor nem árt tisztában lenni azzal, hogy a magyar gazdaság az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának mindössze 0,13 százalékáért, az Európai Unióénak pedig egy százalékáért felel.
A kibocsátás 2018-ban úgy csökkent 0,6 százalékkal, hogy közben a GDP több mint négy százalékkal emelkedett. Korábban Kaderják Péter energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkárra hivatkozva jeleztük azt is: az elmúlt harminc évben Magyarország a kilencedik legjobb teljesítményt nyújtotta a klímavédelem terén az unióban.
