Fegyverek vagy dollárok

Bayer Zsoltnak a Magyar Nemzetben megjelent vélménycikke.

  • 2022. november 28., hétfő 07:15
Vágólapra másolva!

„[…] A szerelemnél fontosabb az igaz barátság. / Mi egymás nélkül annyit érünk, mint egy fél nadrág. / A szabadság s a függetlenség álomnak pazar, / De elszakadni nem tudunk, mert összeköt a sz…r. / Egyedül nem megy, egyedül nem megy, / Egyedül nem megy. Ha-ha-ha-ha!”

A Ripacsok slágerdala az ideiglenesen Magyarországon állomásozó baloldal himnusza. Már sok-sok évtizede. S e roppant hosszú idő alatt mindössze annyi változott, hogy a fegyvereket felváltotta a pénz.

A kékcédulás választások zavartalan lebonyolításához is kellettek a fegyverek – szovjet fegyverek. A csalássorozatok ellenére sem tudott abszolút többséget szerezni a kommunista párt, de semmi baj, a szovjet szuronyok megoldották a problémát.

1956 leveréséhez is szükségeltettek a szovjet szuronyok – az ideiglenesen Magyarországon állomásozó baloldal nem is habozott használni azokat a szovjet fegyvereket. Úgyhogy behívták az elvtársakat. Tankokkal és Kalasnyikovokkal együtt, ha már jönnek, ne jöjjenek üres kézzel. Jöttek volna maguktól is? Minden bizonnyal. De csak jobban nézett ki így, hogy volt, aki hívta őket… És volt. Mert a magyarországi baloldal lelki igénye a hazaárulás és valamely külföldi nagyhatalom talpnyalása. Gazdatest nélkül létezni sem képesek.

Ezeknek egyedül nem megy.

Most sem. És sohasem. S amikor éppen már nincs szükség fegyverekre a hatalom megszerzéséhez és a hatalom megtartásához, akkor marad a pénz. Így aztán a rendszerváltás után eladtak minden mozdíthatót a külföldi „befektetőknek”, akik leginkább piacot vásároltak üveggyöngyökért. Az üveggyöngyöket eltették a (volt) kommunisták, az elég is lett nekik egy egész életre. A külföldiek pedig milliárdokat vittek ki az országból évtizedeken keresztül.

Aztán fordult a kocka, és nemzeti kormánya lett az országnak ismét, s maradt is, immáron tizenkét esztendeje. Az ideiglenesen Magyarországon állomásozó baloldal pedig munkához látott. Próbálkoztak külön-külön, de ismét belátták: egyedül nem megy. Aztán összeálltak, lerakódtak, mint a guanó, keményen, vastagon, de úgy sem ment. És maradt az utolsó reménység: majd a külföldi segítség megoldja a problémát.

Fegyver? Nem, egyelőre nem időszerű, túl durva lenne, nézzék meg, hogy néz ki Ukrajna. Akkor pénz? Úgy van!

És jött a pénz. Action for Democracy – ez lett a csodafegyver. Ezen szervezet intézményhálójának egyik oszlopos tagja a National Endowment for Democracy. Velük kapcsolatban idézzük a magyar titkosszolgálati jelentés vonatkozó sorait:

„A NED-et 1983-ban alapították az Egyesült Államokban, fő célja a demokratikus folyamatok támogatása volt a világ országai­ban. Nemzetközi vonalon a NED részese volt a 2006-os fehérorosz ellenzéki elnökjelölt kampányának, a 2011-es »arab tavasz« során ellenzéki pártokat támogatott, nagyobb összeggel támogatta az ujgur csoportokat Kínában, valamint 2019-ben hongkongi civil alapítványokat is finanszírozott. […] Éves előirányzatot kap az Egyesült Államok költségvetéséből, az USA külügyminisztériumának az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) fejezetében szerepel, és civil szervezetként kongresszusi felügyelet alatt áll. 2019-ben a NED 135 millió dollárból gazdálkodott, amely összeg teljes egészében az Egyesült Államok kormányzati szerveitől származott.

A teljes cikk IDE kattintva olvasható.