Demeter Szilárd: A Kárpát-medence a nyugati kultúra Noé bárkája

„Ha Shakespeare-t kidobjuk, akkor ki fogjuk dobni Platónt, akkor ki fogjuk dobni Szent Ágostont, ki fogjuk dobni előbb-utóbb Wittgenstein is, pedig ő szegény homoszexuális volt, tehát ennyi mentsége azért van, de ki fogjuk dobni a teljes magyar kultúrát úgy, ahogy van, tokkal vonóval. Mit kapunk érte cserébe? Azt mondom, hogy oké, ez a világ megérett a pusztulásra, ez látszik, ez visszaigazolja, hogy a nyugati kultúra, legalábbis az a része az egy olyan önfelszámoló kultúra. Mit kapunk érte cserébe? Mi az alternatíva? Ez az, amit nem látunk. Tehát ha a személyes válaszomra volnál kíváncsi, akkor azt mondanám, hogy tíz év múlva, húsz év múlva, ötven év múlva lesz olyan hely a világon, ahol Shakespeare-t nyugodtan lehet olvasni és Petőfit is és Aranyt is. Ezt Kárpát-medencének hívják.”

„Mit kapunk helyette? Mit kínál fel ez a cancel culture Shakespeare helyett mi nekünk?”

„Identitás nélküli világot és az egy nem létező világ. Tehát ez egy identitáspolitikai vita tulajdonképpen és amiket most megpróbálnak szétszedni, azok a hagyományos identitások. Tehát a kulturális identitások, a nemi identitások, a társadalmi szerepek, a vallási identitás, tehát azokat a cövekeket, azokat a mankókat, amelyek azzá tesznek minket, akik vagyunk.”

„A mi életterünket foglaltatják el másokkal, ami viszont hiányzik ebből az egész képletből, ugye az a munkakultúra. Tehát Európát azért mégis csak a munka tette naggyá, hogy képesek vagyunk mi dolgozni. Azt látjuk, hogy a migráció által bejövő tömegek nem ebben a munkakultúrában szocializálódtak. Egy része erőszakban szocializálódott, az afrikaiak biztosan, másik része pedig kereskedő népség, tehát ad-vesz, gyakorlatilag ebből él, ez az ő kultúrája. Egy idő után nem marad mivel, tehát valakinek azért dolgoznia is kellene. Ezek leszünk majd mi és a mi utódaink, akik még mindig tudjuk a munka becsületét.”