Így avatkoztak be külföldről a lengyel választásokba: külföldi politikai nyomásgyakorlás
A Magyar Nemzet cikksorozatban mutatja be a lengyel választásokat meghatározó külföldi befolyásolást, mert ez komoly tanulságokkal szolgál a nemzeti önrendelkezés szempontjából is. A harmadik részben a külföldi politikai nyomásgyakorlás legkülönbözőbb formáit tárták fel.
Soros György médiabefektetései, illetve a milliárdos által pénzelt helyi civil szervezetek mellett a külföldi politikai nyomásgyakorlás megléte is jól kitapintható volt a lengyel választási kampányban, amelyet követően a balliberális oldal szerzett többséget. A lengyel történések jól mutatják, mire kell számítaniuk az önrendelkezéshez ragaszkodó magyaroknak.
Júliusban az Európai Parlament megállapította, hogy független választási megfigyelőket kell küldeni Lengyelországba az őszi általános választásokra. A képviselők úgy vélték, továbbra is rossz a helyzet a lengyel jogállamiság terén, ezért egyelőre blokkolni kell az uniós helyreállítási forrásokat. Egyúttal az Európai Parlament újabb állásfoglalásban marasztalta el a lengyel kormányt. A balliberális többségű intézmény aggódott a lengyel választási törvény módosításai miatt is. Ahogy írták: „a változások diszkriminációt jelenthetnek a külföldről szavazók ellen”, illetve szerintük a lengyel legfelsőbb bíróság választási vitákkal foglalkozó kamarája „nem tekinthető független és pártatlan törvényszéknek”.
A hazánkat is rendszeresen támadó Daniel Freund, az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottságának német zöldpárti képviselője a Szabad Európa nevű, kizárólag amerikai forrásból működtetett médiumnak eljutatott közleményében a fentiekhez hozzátette:
Néhány hónappal a lengyelországi választások előtt fokozódnak a kormány demokrácia elleni támadásai. Az Európai Bizottság túl keveset tesz e támadások ellen. Komolyan lehet tartani attól, hogy a választás nem lesz szabad és tisztességes. Megdöbbentő, hogy aggódnunk kell a demokrácia helyzete miatt az egyik legnagyobb EU-tagállamban. A választási megfigyelőket nem lehet megúszni.
A választások lebonyolítása, illetve az eredmények ismerete alapján utólag megállapítható, hogy a hangulatkeltések teljesen alaptalannak bizonyultak.
Idén augusztusban Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök az őszi lengyel parlamenti választásokba történő beavatkozásként értelmezte, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakciójának vezetője a „jogállamellenes” lengyel kormánypárt „legyőzéséről” beszélt.
„Betelt a pohár!” − fakadt ki Morawiecki az X – korábban Twitter – nevű közösségi oldalon. „Ellenségnek nevezett bennünket, ez már nem az első ilyen kijelentés. Elég ebből!” – fogalmazott akkor Morawiecki.
Szintén fontos esemény volt a kampányban az úgynevezett vízumügy kezelése.
Az, hogy az Európai Parlament általános vitában tárgyalta a balliberális kampánytémát, és mindezt közvetlenül a választások előtt tette, szintén erőteljes beavatkozási kísérletnek tekinthető.
Mindemellett Olaf Scholz német kancellár a vízumügyben szintén magyarázatot kért, az ellenzék narratíváját és szóhasználatát (vízumbotrány) alkalmazva.
Az is sokatmondó volt, hogy a nyári néppárti kongresszuson az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen úgy köszönt el Tusktól, hogy „remélem jövőre már miniszterelnökként köszönthetjük”.
Ugyan ez a megszólalás önmagában még nem számít direkt beavatkozásnak, de bizottsági részről nem szokás így állást foglalni egy tagállam belügyében.
Különösen úgy nem, hogy az uniós csúcsszervek nem adták oda Lengyelországnak a neki járó uniós forrásokat, miközben Tusk – a magyarországi baloldalhoz hasonlóan – azzal kampányolt, hogy ő egyetlen nap alatt meg fogja szerezni országának ezeket a pénzeket.
A teljes cikket a Magyar Nemzet Online-on olvashatják.
