Henry Kissinger: a Nobel-díjas diplomata, aki megjósolta a Szovjetunió összeomlását
Száz éves korában elhuny Henry Kissinger, Richard Nixon és Gerald Ford amerikai elnökök külügyminisztere, Nobel-békedíjas diplomata. Az alábbiakban roppant izgalmas életútjáról olvashatjuk el a Mandiner összeállítását.
Henry Kissinger legelismertebb eredménye a Kína irányába történő diplomáciai nyitás volt az 1970-es évek elején, ami jelentősen megváltoztatta az erőviszonyokat a hidegháború idején; felismerte ugyanis azt, amit most sokan például a Biden-kormányzat orra alá dörgölnek, jelesül, hogy nem lehet egyszerre ellenséges viszonyt fenntartani Moszkvával és Pekinggel - kezdi összeállítását a Mandiner.
Kissinger egyengette ugyanakkor a Szovjetunióval való nukleáris fegyverkorlátozási deal (SALT I) útját, aminek jelentőségét nehéz lenne alábecsülni.
Igyekezett megalapozni a békét a Közel-Keleten is a Jom kippuri háború után, tető alá hozva az Egyiptom és Izrael között 1975-ben létrejött Sínai II. Megállapodást, aminek köszönhetően egyáltalán volt miről beszélniük a tárgyaló feleknek.
Ázsiában is letette a névjegyét: külügyminiszterként megkísérelte a vietnami háború lezárását egy sikertelen északi-déli fegyverszünet-projekttel, és részben az ő kreálmánya Banglades, miután 1971-ben aktívan közreműködött az indiai-pakisztáni háború befejezésében. Ugyanakkor számos kritika érte többek között amiatt, mert az úgynevezett Condor-hadművelet során az Egyesült Államok érdekeinek megfelelően támogatta a dél-amerikai, Washington-párti, sokszor diktatorikus rezsimeket saját baloldali ellenlábasaikkal való leszámolásban.
Mivel alapvetően a konfliktusok enyhítésében utazott, sokan emlegették „a Diplomataként”, illetve a fordításban furán hangzó „az Enyhítés Építője” („The Architect of Detente”) néven – egyébként informálisan volt ő „Henry the K”, „Dr. K” – kritikusai pedig a Condor-hadművelet és a dél-timori szerepvállalása miatt nevezték „háborús bűnösnek”, a vietnami háborúban a kambodzsai utánpótlási vonalak elvágása miatt „kambodzsai mészárosnak”, az enyhítés építője helyett „Az amerikai imperializmus építője” (ezt főként baloldali értelmiségiek részéről, akik nehezményezték, hogy egy szuperhatalom szuperhatalomként viselkedik), valamint pragmatizmusa okán „a reálpolitika Machiavellijének”. Pedig éppenséggel lehetett volna „a reálpolitika Kasszandrája” is, jól ismert jóslatai okán.
A Henry Kissinger életét feldolgozó összeállítás teljes egészében IDE KATTINTVA olvasható el.
