Több százan vettek végső búcsút Torgyán József egykori földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztertől, a Független Kisgazdapárt volt elnökétől Budapesten, a Szent István-bazilikában. Egykori helyettes államtitkára arra emlékeztetett, hogy a gazdák számára a föld egy védelemre szoruló élő anyag.
„Igaz kell, hogy legyen Széchenyi István azon mondása, ami úgy szól: el kell jönni annak az időnek, amikor a tudás és tisztesség mécsese nem csak azoknak ég, akik ezt meggyújtották. Szabad társadalmunk egyik legnehezebb feladatáról beszélni: szabad-e és lehetséges-e (akár emlékét megőrizve) újraalkotni azt a társadalmi réteget, ami évszázadokig az ország megtartó ereje volt szorgalmával, munkaszeretetével és különleges bölcsességével. Ez a magyar parasztság” – mondta Kósa Ferenc volt helyettes államtitkár.
Torgyán Józsefről kevesen tudták, hogy elvégezte a Zeneművészeti Főiskola hegedű főtanszakát is – emlékezett a fia, aki azt is elmondta, hogy a kisemberekért végzett munkája miatt apja végképp lemondott a zenei karrierről.
„A politikai pályán egy teljesen más Torgyán Józsefet ismerhettünk meg, egy olyan harcost, ahol inkább az akarat, az intellektus dominált. Furcsa kimondani, de tulajdonképpen nem édesapám területe volt a politika. Ő egy olyan finom, érzékeny ember volt, akinek rettentő sok fájdalmat okozott az igazságtalanság, hogyha nem a fair play szerint játszottak” – emlékezett Torgyán Attila.
Torgyán Józsefet 2000-ben pártja országos nagygyűlése köztársasági elnöknek jelölte, de ő ezt nem vállalta.
„Azokat akarta egybegyűjteni és képviselni, azok érdekeit akarta országos üggyé emelni, azok érdekeit akarta politikai megfontolás tárgyává tenni, azokért vállalt felelősséget, akikre mások még lábjegyzetben sem akartak hivatkozni. Az igazat és szépet kerülő, de leginkább kiforgató világban ő sosem akart a szabadság árnyékában járni, napfényes ember volt” – mondta Bogárdi Szabó István református püspök.
Torgyán József január 22-én, életének 85. évében hunyt el; hamvait a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.
