Tanultunk -e bármit, levontunk-e akármilyen következtetést a járvány időszakából, ami korábbi életmódunkra vonatkozik?
„Mi Pannonhalmán már a harmadik vasárnapra készülünk. Sajnos a tapasztalat az, hogy elmaradtak a hívek és az a sorban állás, amit az üzletek előtt lehetett látni ez még nincs. Én próbálom visszaimádkozni a híveket a templomba. Sokan azt mondják, hogy a félelem még ott van velük, az életükben, hogy talán még várjunk kicsit, nehogy egy újabb hullám érkezzen. De én bátorítom őket, hogy megbetegedni a templomba biztosan nem fogunk”
- mondta Bese Gergő, iskolalelkész.
„Az első dolog, amit észrevettem az egy fájdalom volt, mégpedig a hétfői misén. El kellett búcsúzni azoktól az emberektől, akik összegyűltek az online térben. (…) Nagy nézettségű atyákhoz képest nekem kicsi a látogatottságom, de kb 70-80 ember élőben mindig megnézte a miséket és a feltöltött videókat mindig megnézték 5-600-an”
- fogalmazott Huszti Zoltán, katolikus pap. Elmondta, sok ágyhoz kötött beteg nem tud eljárni misékre, ők szomorúak, hogy nem tudnak online részt venni már az Istentiszteleteken.
A bevezetett kijárási korlátozások idején sokakban felmerült az élelmiszer-önellátás fontossága. Azok, akik rendelkeznek akár csak egy kis kerttel, már képesek elkezdeni és elsajátítani ennek alapjait, hozzájutva egészséges élelmiszerhez, ráadásul a kerti munka hatékony módja a fizikai és mentális egészség javításának is.
1949 és 70 között egymillió ember hagyta el a mezőgazdaságot Magyarországon, elsősorban a üldöztetés, a padláslesöprések és a beszolgáltatási kötelezettségek miatt.
Visszahat-e az ember jellemére ahogyan él? Az az önellátó életforma vajon szuverénebb, önállóbb gondolatiságot, erkölcsiséget is jelentett? Illetve kik és miért számolták fel a parasztságot és ezt az életformát?
„Azt gondolom, hogy ma inkább arról beszélünk, hogy kiegészítjük az élelmiszerellátásunkat, de nem tudjuk ezt teljes egészében megteremteni. (…) Régen nem csak arról szólt a történet, hogy ellátták magukat, hanem valamelyest fölösleget is termeltek és az összes többi szükségletüket megpróbálták ebből kielégíteni”
- mondta Gyulai Iván, ökogazdálkodó, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány igazgatója.
„A XVIII. századtól kezdve, ahogy a modernitás csíráiról beszélhetünk, illetve az állam társadalomszervező szerepéről egyre csökken az az élettér, ami a falvaknak a sajátja volt. (…) El sem bírjuk képzelni azt a gazdagságot, amit egyrészt a természet nyújtott, másrészt a rendelkezésre állt a mindennapokban. Amikor egyszerű paraszt életről beszélünk, akkor általában ezt az Illés Gyulai szegénységet vizionáljuk, de látszik, hogy rengeteg olyan plusz vitamin és fehérje forrás volt a mindennapi élet része, amelyek fokozatosan kikoptak”
- fogalmazott Horváth Gergely Krisztián, a BTK és a NEB vidéktörténeti témacsoportjának vezetője.
Teljes adás:
HírTV
