Credo: Veszélyt jelentenek a kicsikre a gendermesék

„Igenis, a három-hat éves kor nagyon sajátos időszaka a mi életünknek. Vannak szenzitív, érzékeny időszakok.”

„Tisztelettel kedves kollégák, engedtessék meg, hogy én egy olyan neveléselméletnek a híve vagyok, amiben a boldog ember, a harmonikus, boldog ember pártjára állok azzal, hogyha azonos vagyok a biológiai nememmel, könnyebb, boldogabb és termékenyebb az életem. Ha mégis van valami a peremen, nem három-hat éves korban tanítjuk meg azt a társas toleranciát, hogy a másikat teljes szeretettel, megértéssel elfogadni, hogy mindent úgy elfogadni, mint az embertársi szeretet parancsa mondja. Miért e nagy ellenkezés és támadás? Nem nagyon értettem ennek az indulati gyökerét.”

„Engem megbélyegeznek, hogy konzervatív vagyok, pedig én csak azt a mintát követem, ahol a harmónia biztosítja azt, hogy a nemek különbözősége alapján tovább vigyük az életet, hogy szülessenek gyermekek, hogy építsük a családokat és ugye a család az mégis csak a társadalomnak egy olyan mikroszerkezete, egy olyan fajta szociális uterus, amiben mi felnőtté növünk, emberré válunk és ezért olyan nagyon döntő, hogy mi történik ebben a kis közösségben, hogy van apai erő és van anyai szeretet.”

„Úgy gondoltam, hogy akkor ez egy össztársadalmi ügy, egy humán embernek meg lehet nyilvánulni ebben és ezért írtam egy cikket.”

„Nagyon fontos, hogy időben tudatosítsuk a társadalomban, hogy itt egyáltalán nem arról van szó, hogy bárkinek egy gyerekkönyvvel lenne problémája, még inkább azt fontos tudatosítani, hogy ez a vita nem a homoszexualitásról szól. Ez arról szól, hogy akarunk-e olyan világot, amiben majd nőnek öltözött férfiak olvasnak mesét a gyerekeknek és egyébként, aki azzal nem ért egyet, azt minden fajta kirekesztőnek bélyegzik és megpróbálják ellehetetleníteni, mert az Egyesült Államokban ez történik.”