A jobboldal jelöltje, Francois Fillon január végéig a francia elnökválasztás első számú esélyesének számított. Azóta viszont folyamatosan magyarázkodásra kényszerül. A sajtó leplezte le, hogy a politikus több mint tíz évig foglalkoztatta saját feleségét asszisztensként. Több évig adott munkát a két fiának is a francia adófizetők pénzén. A családtagok összesen egymillió eurót tettek zsebre.
„Azzal vádolnak, hogy a feleségemet közeli munkatársamként alkalmaztam. Azt az embert, akivel 40 éve közösen építjük az életünket. Ebben semmi törvénytelen nincs és minden felelősséget vállalok ezért. Bízom a független igazságszolgáltatásban, mert nincs rejtegetni valóm. Azt viszont nem titkolom, hogy dühös vagyok azokra, akik így próbálnak rám nyomást gyakorolni és ebből politikai hasznot húzni” – védekezett Fillon.
Egykori munkatársak, de még Fillon életrajzírója is azt állítja, hogy a családtagok valódi munkát nem végeztek, csak a markukat tartották. „Amikor először találkoztam Penelope Fillonnal, 2007 őszén, akkor biztosan nem dolgozott semmit. Teljesen normális háziasszony volt, és olyan érzésem volt, hogy nem is dolgozott soha” – mondja az elnökjelölt életrajzának az írója, Christine Kelly.
A francia ügyészség nemcsak a rokonok foglalkoztatása miatt nyomoz, hanem azért is, amiért Fillon sajátjaként bánt a Republikánus Pártnak felajánlott adományokkal. „Két hónap alatt Francois Fillon az első számú esélyesből eljutott oda, hogy lehet, nem is indulhat, és hamarosan bejelenti a visszalépését. Az biztos, hogy ez a botrány komolyan átrendezte az erőviszonyokat a jobboldalon, és úgy tűnik, hogy a Republikánus Pártnak egyelőre nincs B-terve erre” – mondja Jérome Forquet politológus.
A Fillon-botrány nagy nyertese a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnöke, Marine Le Pen lehet, noha neki is van takargatnivalója. A napokban biztonsági őrökkel dobatott ki egy újságírót, aki arról a 300 ezer euróról faggatta volna, amelyet az Európai Parlament szerint szabálytalanul költött el uniós képviselőként. Le Pen 2010 és 2012 között trükközött az EU adófizetőinek pénzével, az elcsalt összeget az EP-képviselői fizetéséből vonják majd le.
