Fenyő Miklós, Tarr Béla, Scherer Péter – legendák, akiknek emlékét őrizzük
Az idei évben a magyar és a nemzetközi művészvilág is több meghatározó alakját veszítette el.
November elején egy pillanatra megállunk, és felidézzük azokat, akik már nem lehetnek velünk, de valamilyen formában mégis a mindennapjaink részei maradtak. Egy dallam, egy emlékezetes filmszerep vagy egy jellegzetes hang is elég ahhoz, hogy újra közel érezzük őket magunkhoz.
Az idei évben a magyar és a nemzetközi művészvilág is több meghatározó alakját veszítette el. Halottak napja alkalmából most rájuk emlékezünk.
Elsőként a magyar kulturális élet nagy veszteségei között kell megemlítenünk Fenyő Miklóst. A Hungária frontembere a hazai rock and roll egyik legnagyobb alakja volt. A Csavard fel a szőnyeget, a Csókkirály vagy a Hotel Menthol nem egyszerűen slágerek: egy egész korszak életérzését idézik meg. Jellegzetes frizurája, extravagáns öltözéke és az amerikai rock and roll iránti rajongása összetéveszthetetlenné tette.
A magyar könnyűzene egy másik ismert hangjától, Szolnoki Pétertől is búcsúztunk. A Bon-Bon együttes énekese és fuvolistája olyan slágerekben hagyta ott a névjegyét, mint a Valami Amerika főcímdala vagy a Köszönöm, hogy vagy nekem. Több mint három évtizeden át szórakoztatta a közönséget, hangja pedig számos más magyar előadó dalait is emlékezetessé tette. Mindössze 56 éves volt, amikor júliusban súlyos betegség következtében elhunyt.
Januárban a világhírű filmrendezőtől, Tarr Bélától is búcsúztunk. A Sátántangó és A torinói ló alkotója egészen sajátos filmes nyelvet teremtett: hosszú beállításokkal, fekete-fehér képekkel és nyomasztó, mégis magával ragadó atmoszférával mesélt az emberi létezésről. Filmjeit a világ legrangosabb fesztiváljain ünnepelték, munkássága pedig a magyar filmművészetet a nemzetközi élvonalba emelte.
Májusban elhunyt Scherer Péter, a magyar színjátszás egyik legkarakteresebb művésze. A Kontroll, az Argo és a Valami Amerika nézői éppúgy emlékezhetnek rá, mint azok, akik a színpadon látták. Mucsi Zoltánnal alkotott párosa, a Jancsó Miklós filmjeiben megismert Kapa és Pepe figurája pedig külön fejezetet jelent a magyar filmtörténetben. Egyszerre tudott groteszk, humoros és mélyen emberi lenni – olyan színész volt, akinek már a jelenléte is emlékezetessé tett egy jelenetet.
A magyar blues egyik legnagyobb alakja, Deák Bill Gyula szintén távozott. A különleges erejű, rekedtes hangú énekesre sokan a blues királyaként tekintettek. Pályafutása során újra és újra bebizonyította, hogy a zene nem a külsőségekről, hanem az érzelmekről, a hitelességről és a szenvedélyről szól. Előadásai, koncertjei és a Hobo Blues Banddel közös korszakának emléke sokáig velünk marad.
