Kiemelte: azokból, akik 1956. október 25-én a Kossuth térre jöttek megismételni a 23-i eseményeket, „fékezhetetlenül tört elő a lelkesedés”, a megmaradni akarás, ám a legaljasabb dolog történt velük.
„Nem nyílt harcban, nem szembenézve, hanem aljasul, a háttérből, leplezve dördültek el azok a lövések”, amelyek annyi ember életét követelték – mondta.
A megemlékezés végén Boross Péter és Kövér László, az Országgyűlés elnöke megkoszorúzta az áldozatok emlékművét.
Továbbiak a témában
2 perc Nem az a kérdés, mit mondtak Orbánról, hanem hogy mit kezdtek a saját ígéreteikkel
2 perc Ha mindig a politikai ellenfél intézménye kerül sorra, meddig nevezhető ez szakmai átalakításnak?
1 perc