Orbán Balázs szerint Magyarország most világpolitikai folyamatok alakításában tud közreműködni
Miért ment Orbán Viktor Kijev után Moszkvába? Mit szól a békemisszió miatti kritikákhoz? Hol tart a jobboldali előretörés Európában? Ezekről is beszélt egy interjúban a Mandinernek a miniszterelnök politikai igazgatója, de szóba került természetesen a Trump-merénylet is.
Miért egy tízmilliós kelet-európai ország miniszterelnöke fog békemissziónak nevezett akcióba egy nagyhatalmak szintjén lévő konfliktus megoldása érdekében? Ez nem szereptévesztés?
A kérdés jogos. Csakhogy a helyzet az, hogy nincs más. Márpedig nekünk van mondanivalónk és mozgásterünk ezen a téren, tudunk tenni az ügy, a béke előmozdítása érdekében, így egyenesen morális kötelességünk, hogy lépjünk. Az elmúlt hetek pedig minket igazolnak. A konfliktusban két háborús fél vesz részt, de több nagyhatalom is érintett. S kiderült: szinte csak Magyarország az, aki valamennyi szereplővel komolyan tud egyeztetni. Nem túlzás: talán a modern kor előtt volt olyan utoljára, hogy hazánk ilyen szintű világpolitikai folyamatok alakításában tudott közreműködni.
Kezdjük az első állomással: miért csak most utazott Orbán Viktor Kijevbe? Miért nem tett korábban ilyen gesztust a megtámadott félnek?
Ez a mostani vizit nem egy gesztusról szólt, hanem arról, konkrétan mit lehet tenni a béke érdekében. A gesztusok terén amúgy eddig sem teljesítettünk rosszul, befogadtunk minden ukrán menekültet, finanszírozzuk az ukrán állam működését, iskolákat építettünk újra a bombázások után, részt veszünk Kárpátalja fejlesztésében, és még sorolhatnám.
Most megint egyre brutálisabb a harci helyzet, megy az öldöklés, tovább nő a vérveszteség, miközben az Egyesült Államokban és Európában is befagyott a háborúhoz való viszonyulás, és miközben az EU zombi módjára követi a belpolitikai csatározásokkal terhelt amerikai politika vonalát. Így ha valaki nem tesz le az asztalra egy kidolgozott, reális helyzetértékelésen alapuló alternatív stratégiát, a vérengzés akár még hónapokig, évekig is eltarthat. Annak érdekében, hogy képbe kerüljünk, bizony el kellett menni a hadviselő felekhez, illetve a lehetséges közvetítőkhöz.
Mielőtt ebbe belemennénk, hogy áll most az ukrán–magyar viszony?
Szerintem mindkét ország érdekelt az együttműködésben, jó lenne, ha a többi szomszédos államhoz hasonlóan Ukrajnával is átfogó megállapodást tudnánk kötni. Ezen dolgozunk, a tárgyalások elindultak. Remélem, meg tudjuk oldani a konfliktusainkat. Rajtunk nem fog múlni, az biztos, hiszen a többi országgal is elboldogultunk.
A teljes cikk a Mandiner honlapján olvasható.
Fotó: Földházi Árpád / Mandiner
