Gyerekként évekig élt Nigériában, ahol apja a brit haderő orvosaként dolgozott. A középiskolát Nizzában végezte, tengerész vagy építész szeretett volna lenni, de gyenge látása és gyatra matematikatudása miatt csak az írás maradt számára. Első regényét, amely a tengerről szólt, hétéves korában írta egy hajó fedélzetén. Az érettségi után a bristoli és a londoni egyetemen tanult, majd a nizzai egyetem irodalom szakán szerzett diplomát. 1964-ben az Aix-Marseille Egyetemen nyert mester fokozatot, doktori disszertációját 1983-ban írta Mexikó korai történelméből a Perpignani Egyetemen.
Az irodalomba huszonhárom évesen robbant be, A jegyzőkönyv című regényéért megkapta a rangos francia Renaudot-díjat. Tanított az Egyesült Államokban, majd 1967-től katonai szolgálatát töltötte. Először Thaiföldön állomásozott, de innen csakhamar távoznia kellett a gyerekprostitúció elleni tiltakozása miatt. Ezután Mexikóba küldték, ahol elmélyült az indián mitológia és a történelem tanulmányozásában, doktori disszertációját is e témában írta 1983-ban. 1970 és 1974 között a panamai dzsungelben élt az embera és waunana indiánok között, és e négy év egész világlátását, életfilozófiáját átformálta. Ezt követően felváltva tartózkodott Franciaországban, az Egyesült Államokban és Mauritius szigetén, és különböző egyetemeken tanított, 2013-ban a kínai Nancsingi Egyetem professzora lett.
Le Clézio a magány és az utazások nagy elbeszélője, egész művészetét áthatja a nyugati kultúrát megelőző világ iránti nosztalgia. Kritikusai gyakorta nevezik "nomád írónak", "városi indiánnak" vagy "csodás panteistának" természetimádatáért, és azért is, mert műveiben távoli civilizációk népei, indiánok, nomádok, afrikai rabszolgák tűnnek fel egy elképzelt világban.
Munkásságát két korszakra szokták bontani: az indulásától a hetvenes évek első feléig tartó időszakában a nyelv, az írás, az őrültség kérdéseit boncolgatta, 1975 után a gyermek- és kamaszkor, az utazás, a kisebbségek sorsáért érzett aggodalom, a környezetvédelem témája került középpontba. Művészete formailag is átalakult, a kezdeti szabad asszociációkat, filológiai kísérletezéseket higgadtabb, letisztultabb hang váltotta fel.
Eddig mintegy ötven könyvet publikált, köztük regényeket, novellákat, esszéket, meséket, publicisztikákat, indián mítoszokat, és ő az egyik legtöbbet fordított francia szerző, művei 36 nyelven jelentek meg. Legutóbbi regénye 2018-ban jelent meg Bitna, sous le ciel de Séoul (Bitna, Szöul ege alatt) címmel, 2020-ban Chanson bretonne (Breton dal) címmel két mesét tartalmazó kötetet publikált, 2023-ban kiadták Avers (Előlap) című novelláskötetét. Számos könyve magyarul is megjelent (Láz, Háború, Terra Amata, Onitsha, Aranyhalacska, Körforgás, Az éhség ünnepei. Anyám könyve, Utazás a fák országába, Az afrikai. Apám könyve). 1980-ban elsőként nyerte el a Francia Akadémia frissen alapított Paul-Morand-irodalmi díját a Désert (Sivatag) című munkájával.
Az anyagelvű nyugati civilizáció egyik legfőbb kritikusaként számon tartott Le Cléziót 2008-ban tüntették ki az irodalmi Nobel-díjjal, személyében 23 év után először kapta a kitüntetést francia nyelvű alkotó. A svéd királyi akadémia indoklásában "új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki eksztázis szerzőjének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának, elkötelezett környezetvédőnek" nevezte az írót. Egy évvel később megkapta a francia Becsületrend tiszti fokozatát is.
A magas, kék szemű, sármos Le Clézio marokkói származású második feleségével ideje nagy részét az Egyesült Államok Új-Mexikó államában, Albuquerque-ben tölti, de gyakori vendég Nizzában és Párizsban is. Három lánya van, egyikük az első házasságából született. Az író nevét viseli az 19132-as számú aszteroida, és 2013 óta a csendes-óceáni Vanuatu fővárosában, Port Vilában lévő francia gimnázium is.
Forrás: MTI
Fotó: Facebook
