A krími olasz közösség tagjai emlékeztek a kercsi kikötőben kitelepített családtagjaikra. Az 1830-as és az 1970-es évek között két hullámban is érkeztek migránsok a félszigetre Olaszországból, általában parasztok és tengerészek, akik a helyi kikötők és a megműveletlen és jól termő földek csábításának engedve érkeztek. A XX. században a helyi olaszoknak iskolájuk és könyvtáruk is volt. 1920 és ’30 között a fasizmus elől olaszok ezrei kértek menedéket a Szovjetuniótól, őket Moszkva Kercsbe küldte, hogy a helyi olasz közösséget szervezzék tovább. 1936 és ’38 között az olaszok többségét Sztálin kémkedéssel vádolta, és szibériai valamint kazah munkatáborokba vitte a kisebbség azon tagjait, akiket nem végeztetett ki.
„Amikor az olasz közösség virágzott, akkor olyan 5000 tagja lehetett. Aztán deportálták őket. Sok ember elment és sajnos nem tértek vissza. Azok közül, akik túlélték a deportálást, néhányan visszatértek Kercsbe, a többiek más orosz városokban maradtak. Most úgy ötszáz olasz él Kercsben” – mondta Stefania Zini etnográfus.
Azok, akik visszatértek, nehézségekkel kellett hogy szembenézzenek, ezért rövid úton tovább álltak. A megszállt Krím félszigeten élő olaszok évtizedek óta kérik az olasz kormánytól, hogy ismerje el őket olasznak, ám Róma eddig ezt sosem tette meg.
