Fiume ma is őrzi a magyar múltat

„Képeslapkutatóként kiemelt helyet foglalnak el gyűjteményemben a fiumei és a Fiume környéki lapok. Régi országunk legnyugatibb pontjáról, a Szent Korona „legszebb ékkövéről” ugyanis számos tetszetős és izgalmas képes levelezőlap látott napvilágot a nagy háborúig, amely után a Délvidékkel együtt leszakították a magyar tengerhajózás bölcsőjét is az ország testéről" – írja friss tanulmányában Balázs D. Attila író, újságíró.

Belegondolni is szívfacsaró, milyen magas fejlettségű tengeri kikötőnk volt itt – Európa tizedik legforgalmasabbja és egyik legkorszerűbbje –, és milyen maradhatott volna, ha nem ütnek ki balul a dolgaink.

Történelmi tény, hogy Fiume az olasz, majd a délszláv megszállás után árnyéka volt önmagának, és minden bizonnyal a jelene is másként alakult volna, ha minden marad a régiben, s legalább e terület megmarad „corpus separatumként” a Szent Korona részének – magyar exklávénak akár.

A Kápát-medence különböző zugaiba szétküldött fiumei képeslapokon egy tengerparti nagyváros sziluettje mutatkozik meg előttünk ősvillamosokkal, többemeletes szállodákkal, Fellner és Helmer tervezte színházzal. Olyan város képe, amely mólói, rakpartjai, magyar hajó- és torpedógyára (!) s az itt kikötött kisebb-nagyobb gőzösök ellenére meglehetős összhangban élt a természettel, és nem is tűnt mai értelemben zsúfoltnak.

A magyar jelenlétet tekintve fontos megjegyezni, hogy egyes feltételezések szerint Szent László lehetett Fiume első magyar ura, hiszen a lovagkirály 1091-ben dinasztikus alapon vonult be az akkori Horvátország nagy részébe. Egyelőre még vitatott, hogy meddig is jutott el e hódítás során, de annál beszédesebb, hogy az uralkodó azt írta a monte-casinói apátnak, hogy már „mintegy szomszéddal közlekedhetel velünk”. Milyen kár, hogy ezekben az időkben még nem léteztek mesélő képes levelezőlapok…

Az eredeti teljes írást ITT olvashatja el.