Özönlik a kisvállalatok segélykérése a kamarához
Olyan sokan fordulnak hozzánk segélykéréssel, hogy szinte fel sem tudjuk dolgozni a panaszokat – mondta a Magyar Nemzetnek Parragh László. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke jelezte: ha ügyesen és okosan kezeljük a nehézségeket, akkor ahogy a válság kezd enyhülni, elindul az építkezés. Észnél kell lenni, mert ha az elején túl sok pénzt égetünk el, később hiányozhatnak az erőforrások.
Mi a véleménye a kormány gazdaságvédelmi döntéseiről, amelyeket a koronavírus következményeinek ellensúlyozására hozott, és milyen további konkrét intézkedésekre lehet szükség?
A bejelentett lépésekben erősen visszaköszönnek a javaslataink. Ez örömteli. Azt azonban nagyon nehéz megmondani, hogy mi mindenre lesz még szükség. Nem tudjuk ugyanis, hogy a válság meddig tart és milyen mélyen fejti ki pusztító hatását. Észnél kell lenni, mert ha az elején túl sok pénzt égetünk el, később hiányozhatnak az erőforrások. A bankrendszer is tud segítséget nyújtani, de ha túlterheljük a pénzügyi szektort, akkor annak az árát utóbb meg kell fizetni.
Milyen jelzések futnak be a vállalkozásoktól a kamarához?
Szélsőségesek és döbbenetes mennyiségben. Olyan sokan fordulnak hozzánk, hogy szinte fel sem tudjuk dolgozni a panaszokat.
Mondjon egy-két példát, kérem!
Megkeresett minket egy autókereskedő, hogy segítsünk rendezni egy vitás esetet. Egy hetvenegy éves ügyfél megrendelt egy autót, le is előlegezte. A jármű megérkezett a telephelyre. Majd később közölte: adják vissza a pénzét, mégsem kéri az autót, mert ilyen helyzetben nem biztos, hogy használni fogja. Másik eset: egy szakács nettó fizetése hatszázezer forint volt. Az étterem forgalma minimálisra esett, a tulajdonos nettó hetvenezerre csökkentette a keresetét. A szakácsnak felesége van és két gyereke. Most nem tudnak megélni.
Akkor neki is nagyon jókor jön a hitelfizetési moratórium. Van, aki azt mondja, hogy hamarosan az egymilliót is elérheti a munkanélküliek száma. Ezzel egyetért?
Brutális hatásokra számítok, gondoljunk csak a turizmusra. Bezárnak a szállodák, szabadságra küldik a dolgozókat. Ha a fizetett szabadság lejár, jön a fizetés nélküli, míg többeket egyszerűen elbocsátanak.
Mennyire hasonlíthatók össze a 2008-as világválságban tapasztaltak a mostani helyzettel?
Mélységesen nagy hibának tartanám, ha egy lapon említenénk a két eseményt. A 2008-as pénzügyi buborékból indult ki, majd gyűrűzött át gazdasági krízisbe. A mostani pedig egészségügyi, járványügyi válság, amelynek természetesen szintén jelentősek a gazdasági, pénzügyi következményei.
Ezek szerint a probléma megoldása sem lehet azonos.
Így van. Nem szabad azokhoz az eszközökhöz nyúlni, amelyeket 2008-2009-ben az akkori kormány bevetett. Azok kizárólag megszorításokból álltak, amelyek főként a lakosságot érintették. Helyesen mondta a miniszterelnök, hogy növekedéstámogatásra van szükség. Először természetesen meg kell akadályozni, hogy összedőljenek a legnagyobb bajba került ágazatok. Ezért van szükség szektorális beavatkozásokra. A minap bejelentett intézkedések között is találunk ilyen lépéseket. Be kell avatkozni a folyamatokba. Mondok egy konkrét példát: ha nem szántjuk fel a földeket, nem lehet majd aratni. Nem állhat le mindenütt a munka, mert annak súlyos következményei lesznek.
Létezik optimistább forgatókönyv is?
Az én fejemben igen. A gazdaság sokkal erősebb, mint azt sokan gondolnák. Ha ügyesen és okosan kezeljük a nehézségeket, akkor ahogy a válság kezd enyhülni, elindul az építkezés. Ennek jeleit akár egy-két hónap múlva már láthatjuk is. Ez nem azt jelenti, hogy ennyi idő után minden ott folytatódik, ahol abbamaradt. Budapest turizmusának, amely az elmúlt időszakban minden rekordot megdöntött, legalább egy évre lesz szüksége ahhoz, hogy lábra álljon. A vidéki turizmus jóval hamarabb újraéledhet. Az emberek alig várják majd, hogy kiszabadulva a karanténból elutazzanak feltöltődni, és megerősödve álljanak vissza a munkába.
