Az elkövetők Napóleon és Jozefina császárné ékszergyűjteményét vitték el, köztük egy híres diadémot. A rablás mindössze hét percig tartott: a három tettes egy munkaállvány segítségével jutott fel az első emeleti erkélyre, majd üvegvágóval törtek be a belső térbe.
A '90-es évek hírhedt bankrablója, Ambrus Attila, akit bankok, posták és utazási irodák kirablásáért 17 év fegyházbüntetésre ítéltek a Borsnak mondta el véleményét a bűntényről.
Ambrus Attila szerint a rablók "jókor voltak jó helyen," és valószínűleg egy gyenge láncszemet használtak ki a rendszerben, hasonlóan mint az 1980-as években, amikor kirabolták a Szépművészeti Múzeumot.
Azonban a "zseniális történetnek" szerinte van egy óriási buktatója:
„Zseniális történet, csak egy baj van vele: mégis hol fogják ezeket eladni?”
Szerint ilyen komolyan biztosított, történelmi ékszerekkel nem lehet kiállni a feketepiacra. Ezek a darabok ugyanis azonosító jelekkel vannak ellátva, amelyek miatt azonnal nemzetközi körözés indulna.
- Beolvasztás? A történelmi tárgyak beolvasztását Ambrus Attila "durvább dolognak" tartja, mint az istenkáromlást.
- Aukciós Házak? Ezek a házak sem fogják megvenni a császári ékszereket.
- A Realitás: A rabló szerint az akció "jó buli volt" mellett a zsákmány sorsa az lesz, hogy legfeljebb az asszonyra aggathatják otthon, vagy párnában rejthetik el.
Ambrus Attila szerint a rablás technikai szempontból sikeres volt, de az eladható, pénzzé tehető zsákmány szempontjából elhibázott akció.
